XII. Benedek pápa, 1334-1342
1000-1002: A „Benedictus Deus” kezdetű rendelkezés, 1336. január 29.
[Ez „ex cathedra” hitmeghatározás: azaz dogma. XII. Benedek már ezt megelőzően, mint bíboros, terjedelmes művet írt a szentek lelkeinek helyzetéről a végítélet előtt; abban elődje ellenében (vö. a 990. ponttal) e kérdésben az általánosabb vélemény pártján állt, amelyet teológus bizottság elé is bocsátott, hogy komolyan vizsgálják meg, mielőtt dogmaként ünnepélyesen kihirdetné.]
Az ember sorsa a halál után
Isten boldogító színelátása
{1000} Ebben az örök időkre érvényes rendelkezésben apostoli tekintéllyel leszögezzük, hogy: Isten általános rendelése szerint az összes szentek lelkei, akik Urunk, Jézus Krisztus szenvedése előtt távoztak el ebből a világból, valamint a szent apostolok, vértanúk, hitvallók, szüzek és más elhunyt hívek lelkei, akik miután Krisztus szent keresztségét fölvették, és nem volt bennük semmi tisztulásra szoruló, amikor eltávoztak az életből, vagy a jövőre nézve nem lesz bennük ilyen, amikor távozni fognak; vagy hogyha éppen akkor volt, vagy lesz bennük tisztítani való, miután haláluk után megtisztultak, és hogy azoknak a gyermekeknek a lelkei, akik Krisztus ugyanazon keresztségében újjászülettek, vagy a keresztségre vártak, vagy miután megkereszteltettek és szabad akaratuk használata előtt meghalnak, továbbá közvetlenül haláluk után, vagy tisztulásuk után azok lelkei, akik az említett tisztulásra rászorultak, még testük újra fölvétele előtt és az általános ítélet napja előtt, Üdvözítő Urunk, Jézus Krisztus mennybemenetele után, a mennyben voltak, vannak, és lesznek, az égi országban és a mennyei paradicsomban Krisztussal, a szent angyalok társaságával egyesülve, és az Úr Jézus Krisztus kínszenvedése és halála után látták és látják az isteni lényeget, intuitív látással, és színről-színre, minden teremtmény közvetítése nélkül, amennyiben nem az mutatkozik látott tárgyaként, hanem az isteni lényeg közvetlenül mutatja önmagát nekik, lepel nélkül, világosan és kitárva, és hogy akik így látnak, azok élvezik ezt az isteni lényeget, s hogy ettől a látástól és élvezéstől azoknak lelkei, akik már meghaltak, valóban boldogok és birtokolják az örök életet és az örök nyugodalmat, és azoknak a lelkei is, akik ezután fognak meghalni, ugyanazt az isteni lényeget fogják látni és élvezni az általános ítélet előtt.
{1001} És, hogy ennek az isteni lényegnek a látása, valamint élvezése megszünteti bennük a hit és a remény tetteit, amennyiben a hit és a remény kifejezetten teológiai erények; ugyancsak, hogy miután bennük ez az intuitív és színről-színre való látás és annak élvezése megkezdődött, vagy meg fog kezdődni, ugyanez a látás és élvezés a mondott látás és élvezés bármiféle megszakítása vagy szünetelése nélkül folytonosan létezik, és folytatódni fog a végső ítéletig és azon is túl mindörökké.
A pokol. – Az általános ítélet.
{1002} Ezen felül leszögezzük, hogy Isten általános rendelkezése szerint azoknak a lelke, akik tényleges halálos bűnben halnak meg, közvetlen haláluk után a kárhozatba kerül, ahol a pokol büntetésében gyötrődik, de azért az ítélet napján minden ember „Krisztus ítélőszéke előtt” testével együtt megjelenik saját cselekedeteiért való számadás végett, hogy „ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e” (2Kor 5,10).
1006-1020: A „Cum dudum” kezdetű jegyzék az örményekhez, 1341. augusztus.
[Ez a dokumentum csak annyiban hatályos, hogy megmutatja a katolikus tanítást; a történelmi tényre, hogy ti. az egész örmény Egyház tévedéséül kell-e felróni a kifogásolt szakaszokat, összesen 117-et, nem ad biztos választ; ezt a beállítást ugyanis néhány túlbuzgó és az örményekkel szemben ellenséges érzületű személy találta ki hivatalos megbízás nélkül. A jelen jegyzék az ő vizsgálatukra támaszkodik. A megjelölt tévedések egyébként többnyire csak a kivált örményeknél lelhetők fel.]
Az örményeknek tulajdonított tévedések
{1013} 40. Mások pedig azt mondják, hogy az örmények püspökei és áldozópapjai semmit sem tesznek a bűnök megbocsátását illetően, sem tanbeli tekintetben, sem mint annak kiszolgáltatói, hanem egyedül csak Isten bocsátja meg a bűnöket: és sem a püspökök, sem az áldozópapok nem segédkeznek a szóban forgó bűnbocsánatnál, hanem csak mert ők kapták meg Istentől a beszéd hatalmát, amikor feloldozást adnak, azt mondják: „Isten bocsássa meg neked bűneidet”; vagy: „Én megbocsátom neked bűneidet a földön, és Isten bocsássa meg neked a mennyben”.
{1014} 42. Ugyanígy, az örmények azt mondják és tartják, hogy Krisztus szenvedése egyedül elégséges a bűnök megbocsátására, Istennek minden más ajándéka nélkül, még a kegyeltté tevő ajándék nélkül is: és nem mondják azt, hogy a bűnbocsánat eszközölése megkívánja az Isten kegyeltté tevő vagy megigazulttá tevő kegyelmét, és azt sem mondják, hogy az Újszövetség szentségei megadják a kegyeltté tevő kegyelmet.
{1015} 49. Ugyanígy azt mondják, hogy ha valaki … elvesz egy harmadik feleséget vagy egy negyediket és így tovább, az az ő egyházukban nem oldozható fel, mert, ahogy mondják, az ilyen házasság paráználkodás….
{1016} 58. Ugyanígy az örmények azt mondják és tartják, hogy ahhoz, hogy a keresztség valódi legyen, ez a három dolog szükséges: úgymint víz, krizma … és az Oltáriszentség; úgy, hogy ha valaki vízzel keresztel vala-kit, miközben azt mondja: „Én téged megkeresztellek az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében, Ámen”, és ezután az illetőt nem kenik meg krizmával, nem történik keresztelés. Ha egyszersmind nem veheti az Oltáriszentséget is, nincs megkeresztelve. …
{1017} 66. Ugyanígy, az összes örmények általánosan azt mondják és tartják, hogy a misekánonukba iktatott szavak, amikor azt mondja a pap: „Kezébe vette a kenyeret és hálát adva megtörte, és az asztalt körülvevő szent, kiválasztott tanítványainak adta és ezt mondta: Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, ez az én Testem …; hasonlóképpen vette a kelyhet is … és ezt mondta: Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, ez az én Vérem … a bűnök bocsánatára” – tehát e szavak nem eszközei Krisztus Teste és Vére létrehozásának, és a Testet és a Vért a papok nem is szándékoznak létrehozni, hanem csak előadják a szavakat, elmondják ti., amit az Úr cselekedett, amikor a szentséget megalapította. És a nevezett szavak után a pap sok imádságot mond, amelyek a kánonukba vannak szőve, és a nevezett imádságok után eljut ahhoz a helyhez, ahol az ő kánonuk szerint így szól: „Imádunk, könyörgünk és kérjük tőled, jóságos Isten, küldd közénk, és erre a felajánlott adományra a veled egylényegű Szentlelket, aki által majd a megáldott kenyeret valóban a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus Testévé teszed” – és ezeket a szavakat a pap háromszor mondja, azután ezt mondja a pap a kehely és a megáldott bor fölött: „Valóban a mi Urunk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus Vérévé teszed”, és úgy hiszik, hogy ezek a szavak hozzák létre az oltáron Krisztus Testét és Vérét.
{1018} 67. Ugyanígy az örmények nem azt mondják, hogy a kenyér és a bor átváltoztatásának fenti szavai után megtörtént a kenyér és a bor átlényegülése Krisztus valódi testévé és vérévé, amely Szűz Máriától született, és szenvedett, és feltámadt; hanem azt tartják, hogy ez a szentség az Úr igazi testének és vérének képmása vagy hasonmása vagy jelképe: … emiatt ők az Oltáriszentséget nem az Úr testének és vérének nevezik, hanem áldozatnak vagy áldozati cselekménynek vagy áldozásnak. …
{1019} 68. Ugyanígy az örmények azt mondják és tartják, hogy ha egy áldozópap vagy egy felszentelt püspök paráznaságot követ el, még ha titokban is, elveszti az összes szentségeket illetően a létrehozó és a kiszolgáltató hatalmat. …
{1020} 70. Ugyanígy az örmények nem azt mondják és nem azt tartják, hogy a méltón magunkhoz vett Oltáriszentség az áldozóban bűnbocsánatot vagy a bűnért járó büntetések enyhítését okozza, vagy hogy általa meg-kapjuk Isten kegyelmét vagy annak növekedését: hanem … Krisztus teste belép az áldozó testébe, és átalakul azzá; amint más élelmiszerek alakulnak át a táplálkozó egyénben. …
1028-1049: A Párizsban történt visszavonás jegyzőkönyve, 1347. november 25.
[Autrécourti Miklós (azaz Nicolaus de Ultricuria) a skolasztikus és az arisztotelészi filozófiával ellentétes nézeteket adott ki, amelyeket 1342-től kezdődően az avignoni pápai udvarnál megvitattak. A pápa követe 1346-ban Nicolaus könyveit elégettette, mint amelyek sok „hamis, veszedelmes, át nem gondolt, gyanús, téves és eretnek” tanítást tartalmaznak. A követ megparancsolta, hogy vissza kell vonnia 60 tételt, mert azok tévesek, hamisak, kétesek, át nem gondoltak és gyanúsak; Nicolaus november 25-én teljesítette a parancsot.]
Autrécourti Miklós filozófiai tévedései
{1028} 1. … Hogy a dolgokról a természeti jelenségek révén szinte semmi bizonyosság nem szerezhető; mégis egy csekély bizonyosságot meg lehet szerezni, rövid időre, ha az emberek értelmüket a dolgok felé fordítják, és nem Arisztotelész és a Kommentátor értelme felé.
{1029} 2. … Hogy nem lehet az előbb említett átláthatósággal félreismerhetetlenül számítani vagy következtetni egyik dologból egy másik dologra, vagy az egyiknek a nem-létéből a másiknak a nem-létére.
{1030} 3. … Hogy azok a kijelentések: „Isten van”, „Isten nincs”, teljességgel ugyanazt jelentik, jóllehet más módon.
{1031} 9. … Hogy az átlátható bizonyosságnak nincsenek fokozatai.
{1032} 10. … Hogy az anyagi szubsztanciáról, amely más, mint a lelkünk, nincs átlátható bizonyosságunk.
{1033} 11. … Hogy a hit bizonyosságát kivéve, nem volt más bizonyosság, csak az első elv bizonyossága, vagy az, amely az első elvre vezethető vissza.
{1034} 14. … Hogy nem tudjuk világosan, hogy az Istentől különböző dolgok lehetnek-e okai valamely okozatnak – hogy valamely oknak, amely nem az Isten, van-e kihatása –, hogy van-e, vagy lehetséges-e valamilyen természeti létesítő ok.
{1035} 15. … Hogy nem tudjuk világosan, vajon valamilyen okozat természetes úton van-e, vagy lehet-e létrehozva.
{1036} 17. … Hogy nem tudjuk világosan, hogy közreműködik-e az alany bármely létrejövetelben.
{1037} 21. … Hogy bármely bemutatott dolognál senki sem tudja világosan, hogy az jelességben nem múlja-e felül az összes többieket.
{1038} 22. … Hogy bármely bemutatott dolognál senki sem tudja világosan, hogy az nem maga-e az Isten, ha Istenen a legjelesebb létezőt értjük.
{1039} 25. … Hogy senki sem tudja világosan, hogy azt az állítást meg lehet-e ésszerűen engedni: „Ha valamilyen dolog létre van hozva, Isten van létrehozva”.
{1040} 26. … Hogy nem lehet világosan kimutatni, hogy valamely dolog nem örök e.
{1041} 30. … Hogy ezek a következtetések nem egyértelműen világosak: „Van megértő tevékenység: tehát van értelem. Van akarati tevékenység: tehát van akarat”.
{1042} 31. … Hogy nem lehet világosan kimutatni, hogy minden ami látszik, az valódi.
{1043} 32. … Hogy Isten és a teremtmény nem valami.
{1044} 39. … Hogy a mindenség a legtökéletesebb önmagában és összes részeit tekintve, és hogy semmi tökéletlenség nem lehet az egészben, sem részeiben, és emiatt szükséges, hogy mind az egész, mind a részek örökkévalóak legyenek, és nincs átlépés a nem-létből a létbe, sem fordítva, mivel ebből szükségszerűen tökéletlenség következnék a mindenségen vagy részein belül.
{1045} 40. … Hogy ami csak van a mindenségben, az önmaga mivoltában jobb, mint a nem önmaga mivoltában.
{1046} 42. … Hogy a jók megjutalmazása és a gonoszok megbüntetése azáltal történik, hogy amikor az atomi testek elkülönülnek, megmarad egy bizonyos szellem, amelyet értelemnek mondanak, és egy másik, amelyet érzéknek mondanak, és ezek a szellemi valók, amiként a jóban a legjobb arányos elosztásban voltak benne, ugyanúgy lesznek vég nélkül, amikor azok az egyedi részek most már a vég nélküliségre egybegyűlnek, és így ebben van a jó megjutalmazása. A gonosz pedig meg lesz büntetve, mivel amikor ismét megtörténik atomi részeinek az egybegyűlése, vég nélkül mindig a saját rossz, aránytalan elosztása állapotában lesz. Vagy lehetséges ezt, mondja Nicolaus, másképpen is magyarázni, mert a jóknak az a két szelleme, amikor a szubsztanciális alapjukról azt mondják, hogy megsemmisül, jelen valóak lesznek egy másik szubsztanciális alapban, amely tökéletesebb atomokból van összetéve. És akkor, minthogy az ilyen fenntartónak nagyobb az alkalmazkodása és a tökéletessége, ezért az érzékelhető és felfogható dolgok inkább közelednek a két szellemi valóhoz, mint előbb.
{1047} 43. … Hogy a romlandó lét ellenszegülést és ellentmondást rejt magában.
{1048} 53. … Hogy ez az első elv és nem más: „Ha valami van, valami van”.
{1049} 58. … Hogy Isten megparancsolhatja az eszes teremtménynek, hogy őiránta gyűlöletet tápláljon, és emez engedelmeskedvén több érdemre tesz szert, mintha parancsra szeretné őt, mivel nagyobb nekifeszüléssel és inkább a saját hajlama ellenére tenne.
TOVÁBBI BEJEGYZÉSEK FELTÖLTÉSE FOLYAMATOSAN TÖRTÉNIK!
Fila-Jug 