3. Isten kinyilatkoztatásának áthagyományozása
A3a. a hagyomány természete
3aa A hagyomány kezdete.
A kinyilatkoztatás áthagyományozás köszönhető
– : Krisztusnak, aki kinyilatkoztatást adott az apostoloknak 1501 3006 4207 4212;
– : a Szentléleknek, aki az a) egyházban lakik, és aki b) az apostoloknak diktálta a kinyilatkoztatást a600 b1501 b3006, és rájuk bízta azt b4212 4224.
Krisztus életének és tanításának áthagyományozása három szakaszra osztható 4404–4406.
Elutasított: [A hagyomány semmiféle istenit nem tartalmaz] 3548.
3ab Az áthagyományozás módjai.
A kinyilatkoztatást tartalmazzák az egyház írott és szóbeli hagyományai 609 1501 3006 4207–4214.
Az élő hagyomány az apostoloktól származik 4212k 4534;
az apostolok prédikációkban, példamutatásban és intézkedésekben adták tovább azt, amit vagy közvetlenül Krisztustól kaptak, vagy a Szentlélek sugallatára tanultak meg 4207;
igehirdetésük a sugalmazott könyvekben különösképpen nyilvánvalóak 4209;
vö. A 3bb (Sugalmazás).
A Szentlélek támogatásával az apostoli hagyomány tovább fejlődik az egyházban 4210;
a hagyománynak köszönhetően Isten szüntelen párbeszédet folytat az egyházzal 4211;
a hitet mindinkább ki kell bontakoztatni és gyarapítani kell 4823.
Hogy az egyházban az evangélium sértetlen és élő maradjon, az apostolok saját tanító hivatalukat utódaikra, a püspökökre bízták, ahogy igehirdetésük révén hűen megőrizzék, magyarázzák és terjesszék az evangéliumot (4144 a4150) 4208 a4212;
vö. A 3ac (A hagyomány kritériumai);
G 3db (Az apostoli hagyomány);
H 3 (A püspökök igehirdető szolgálata).
3ac A hagyomány kritériumai.
Az egész egyház egyetértése az áthagyományozott hithez való ragaszkodásban 1637 a4209 a4213;
a természetfeletti hitérzék révén 4130.
A Szent Iratok mint a hit legfőbb irányelvei 4228.
Isten igéjének sértetlen továbbadása a püspökök igehirdetése és magyarázása révén, akikre az apostolok rábízták saját tanítóhivatalukat (4144) 4150 4208 (4209) 4212;
a tanítóhivatal nem áll Isten igéje felett, hanem annak szolgálatában 4214.
Az egyház gyakorlata a liturgiában, az imában és a hit valóra váltásában 4209 4213;
az, amit az apostolok áthagyományoztak, mindent magában foglal, ami Isten népének szent életviteléhez és a hit növekedéséhez hozzájárul 4209.
Az egyházatyák egybehangzó véleménye:
hivatkozás az atyák hagyományára 271 370 396 399 485 501//520 548 550 575 635 710 824 850 1510 1542 1600 1692 1750 1766 1800 1820k 2090 2830 2855k 3284 3541; különösképpen mint a Szentírás értelmezésének mércéje 1507 1863 2771 2784.
A teológusok egybehangzó véleménye: a hagyományt képviseli 824; ezért figyelembe kell venni 1407 2879.
A hagyomány, a Szentírás és az egyház tanítóhivatala olyan szoros kapcsolatban állnak egymással, hogy az egyik sem létezhet a másik nélkül 4212;
egy olyan hagyományfogalom, amely félreismeri a hagyomány élő jellegét, és amelyet szembeállítanak az egyház egyetemes tanítóhivatalával és Róma püspökével, tökéletlen és önmagával ellentétes 4822.
Vö. A 3be (A Szentírás értelmezése);
A 3c (A hagyomány és a Szent Iratok)
3ad A hagyomány elismerését
– : az egyház megkívánja 110o 110 186o 1501 1504 1863 2537 2738k 2771 2784 2879 (3012 3540) 3626 4150;
– : az egyház nyújtja 542 548 600 602k 609 650–652 654 657 705 1510 1600 1637 1648 1750 1764 1766 1800 1820k 3069 4150.
A3b. A Szent Iratok
3ba A Szent Iratok mint az Isten és az ember szavai.
Megfogalmazásukra Isten embereket választott ki, hogy továbbadják mindazt, amit akart 4215;
a Szentírás Isten beszéde, amennyiben az isteni Lélek sugallatára lett leírva 4212 4231;
vö. A 3bb (Sugalmazás);
Isten a Szentírásban embereken keresztül emberi módon szólt 4217 4220;
a Szentírással összhangban vannak az emberiség évszázados tapasztalatai 4337.
Az Ószövetség könyvei tartalmaznak korhoz kötött és tökéletlen dolgokat is 4222.
Azt, amit az apostolok Krisztus parancsa alapján hirdettek, később az isteni Lélek sugalmazására saját maguk és apostoli munkatársaik írásban továbbadtak 4225.
3bb A sugalmazás.
A sugalmazás ténye.
A Szent Iratok Isten igéjét tartalmazzák, és maguk Isten igéje, mert sugalmazottak, 4231;
a kanonizált könyvek szerzője Isten (800) 3006 3293 4215 4217 4220 4223 4228; elsősorban a manicheusokkal szemben hangsúlyozzák, hogy ugyanaz az Isten az Ó- és Újszövetség szerzője 198 325 685 790 854 1334 1336 1501;
vö. B1b (Isten, az életnek, az igazságnak és a jóságnak az alapja).
Isten üdvözítő tervét az Ószövetség könyveiben előre hirdették 4221;
az Ószövetség könyvei
– : feltárják Istent és az embert, valamint azokat a formákat, ahogyan Isten az emberhez fordul 4222;
– : valódi isteni nevelőművészetet mutatnak be 4222;
– : elfedik üdvösségünk titkát 4222;
– : az evangélium hirdetésébe teljesen felhasználták 4223;
– : csak az Újszövetségben nyerik el teljes értelmüket, és azt újólag magyarázzák 4223.
Isten igéje elsősorban az Újszövetség könyveiben mutatkozik meg 4224.
Minden írás közül az evangéliumok emelkednek ki leginkább 4225;
ezek
– : a Megváltó életének és tanításának legfőbb tanúbizonyságai 4225k (4406);
– : apostoli eredetűek 4225;
– : a hit alapjai 4225.
A sugalmazást a Szentlélek működésének tulajdonítják 1334 1501 3292 3593 4215k;
a Szentlélek szól
a) a mózesi törvényből, a
b) próféták által (vagy a prófétákban), az
c) apostolokból, az
d) evangélistákon keresztül (vagy az evangéliumokban) b41k bc44 abcd46 abcd48 c60 b150 b682 c4209 b4221 c4225 cd4227 bc4228.
A Szentlélek a szent írókon keresztül működik 3293 3650k 4207 4215–4220 elutasítottak a modernizmus magyarázatai 3409–3411 3413 3491.
A sugalmazottság kiterjedése:
az egyház által elismert összes könyvek és azok minden részlete (1504 3006 3029) 3291k 4215 4221 4227.
A Szentírás tévedésmentessége.
A Szentírás könyvei biztosan, hűségesen és tévedést kizáróan tanítják azt az igazságot, amelyet Isten üdvösségünk érdekében írásba akart foglaltatni 4216 4534;
a Szentírás megmásíthatatlanul közli magának Istennek az igéjét 4228;
minden könyv a kétségbevonhatatlan igazságot tartalmazza 1065;
a sugalmazottságuk miatt nem tartalmaznak tévedést a3292k 3652–3654;
nem szabad azt állítani, hogy a szerző tévedett 3291.
Elítéltek mindazon megállapítások, amelyek megkérdőjelezik a tévedésmentességet, és a a mitologizmus mellett foglalnak állást a2907 a3034 3414 3887.
A Szentírás nem akar a látható dolgok természetéről tanítani, amelyeket csupán érzékelhető sajátosságaik alapján ír le 3288;
ezért nem lehet a teológusok és természettudósok között semmiféle valós szembenállás 3287.
3bc A kánon.
Az egyház mind az Ó-, mind az Újszövetség könyveit az apostoli hit alapján egészükben és részleteikben szentnek és kanonikusnak tartja 4215.
A kánont az egyház határozta meg 179k 186 213 (350o) 1335 1502k;
ezt a kánont
a) kizárólagosan és
b) minden részletében (ahogy a Vulgata megőrizte) el kell ismerni a202 a213 a354 b1504 1863 2538 b3006 b3029;
az Ószövetség könyveit tisztelettel kell elfogadniuk a keresztényeknek 4222.
A kanonikusság igazi alapja nem egy pusztán emberi alkotás egyházi elismerése, és nem a Szent Iratok tévedésmentessége, hanem az a tény, hogy ezek sugalmazottak 3006 3409 3412k 3415 3490.
3bd A Szent Iratok olvasása.
A Szentírásban
– : az örök bölcsesség nyilatkoztatja ki magát, hogy az emberek megismerjék Isten kimondhatatlan jóságát 4220
– : a mennyei Atya elébe jön gyermekeinek, és párbeszédet folytat velük 4228;
– : az emberek Istent hallják 4232;
maga Krisztus beszél, amikor az egyházban a Szent Iratokat olvassák 4007;
Isten igéje és a szentségek kiszabadítják az embert a bűn és a gonosz lélek hatalmából, és bevezetik az Istennel való szeretetközösségbe 4755;
Isten igéje az egyház számára oltalom és élet 4228;
a lelkipásztori igehirdetés, a katekézis és a keresztény oktatás a Szentírás igéjéből merítenek 4231;
a Szentírás tanítja az ember istenképiségét, és megmutatja helyét a teremtett világban 4312.
A Szentírásnak a hívők számára széles körben elérhetőnek kell lennie 4229;
az egyház minden krisztushívőt, különösen a szerzetesközösségek tagjait biztatja a Szentírás kitartó olvasására 4232;
minden klerikusnak állandóan olvasnia és tanulmányoznia kell a Szentírást 4232;
a Szentírás olvasásának ajánlása általában 770k;
mindazonáltal nem mindenkinek hasznosak 1853k 2712 2771k;
következésképpen nem mindenki számára kötelező 2479–2485 2667;
csak jóváhagyott kiadásokat szabad olvasni: A 3be (A Szentírás értelmezése).
A liturgia ünneplése során a Szentírásnak kiemelt szerepe van (az olvasmányokban, a homíliákban, a zsoltárokban, a liturgikus imákban, a könyörgésekben, az énekekben) (4006k) 4024; vö. J 2bb (A liturgia megújulása).
Imának kell követnie a Szentírás olvasását, hogy az Isten és ember párbeszédévé váljon 4232;
vö. J 1ed (Ima) J 2bb (A liturgia megújulása).
3be A Szentírás értelmezése.
Szó szerinti és lelki értelem 325 3792k 3826–3828 3888k;
az értelmezőnek ügyelnie kell az egész írás tartalmára és egységére 4219.
A Szentírás eredeti szövege és fordításai.
Az exegétának mindenekelőtt a legrégibb kéziratokhoz kell nyúlnia 3280.
Más nyelvre fordított szövegek a tévedés és a visszaélés veszélyét rejtik magukban 770k 1853k 2710k;
ezért nyilvánították a Vulgata szövegét hitelesnek 1506 1853 2710 3280;
ez a hitelesség csupán jogi jellegű, és nem zárja ki a hibákat a fordításban 3280 3794k 3825;
az exegétának más fordításokat is meg kell néznie 3280.
Az egyház azon van, hogy megfelelő fordítások készüljenek, mégpedig főleg az eredeti szövegekből 4229;
a szent könyveknek azokat a fordításait, amelyek az egyházi tekintély jóváhagyásával az elszakadt testvérekkel való együttműködés során készültek, minden keresztény használhatja 4229;
a hívőket magyarázatokkal ellátott fordításokkal kell segíteni az isteni könyvek helyes használatában 4233;
a hívők csak jegyzetekkel ellátott és egyházilag jóváhagyott fordításokat használhatnak 1508 1863 2772;
a nem katolikus bibliatársaságok fordításai tiltottak 2771 2784.
Készíteni kell jegyzetekkel ellátott olyan Szentírás-kiadásokat, amelyeket nem keresztények is tudnak használni 4234.
Műfajok, történetiség.
Az értelmezőnek
– : figyelembe véve a műfajokat kutatnia kell, hogy a szent írók mit akartak kifejezni 3829k 4402k 4405k 4217 (4402) 4406k;
– : figyelembe kell vennie az egykor uralkodó gondolkodás-, beszéd-, elbeszélés- és érintkezésformákat 4218 (4402) 4406;
Jézus követte korának bevett gondolkodás- és előadásformáit 4404;
vö. E 3bb (Jézus Krisztus prófétasága és Krisztus mint tanító);
az apostolok, akiket az események és a Lélek tanítottak, az Úr igéjét teljesebb megértéssel és a hallgatók igényeinek megfelelően adták át 4405;
különféle beszédformákban prédikáltak: katekézisben, elbeszélésekben, tanúságtételekben, himnuszokban, dicsőítésekben, imákban és más műfajokban 4405; vö. A 3bb (Sugalmazás);
G 3d (Az apostoli hagyomány);
a szent írók azt választották, amit a hívők feltételeit és a szándékolt célt tekintve megfelelőnek tartottak, és azt ezekhez a feltételekhez és célokhoz igazodva beszélték el 4406;
az evangéliumok nem szó szerint adják vissza az Úr kijelentéseit, hanem – az értelem megtartásával – különböző formában 4406;
a tanítványok Jézus csodáit és életének más eseményeit helyesen olyan tényekként értelmezték, amelyek révén az embereknek hinniük kellene Krisztusban 4404.
A történeti módszer
segítséget nyújt az exegézishez 4402;
gondosan kutatja a forrásokat 4402;
alkalmazása a Szentírásra 3290 (4218) 4402k;
az értelmezésnek figyelnie kell a hagyomány három korszakára 4404;
vö. A 3aa (A hagyomány kezdete);
a Szentírás csak látszólag történelmi részei 3373;
Teremtés 1–11 fej.: 3898;
Zsolt 16,10k: 3750;
az evangéliumok általában 4402–4407;
a négy evangélium történelmisége 4226;
Mt 16,26 és Lk 9,25: 3751;
János evangéliuma 3416–3418;
Krisztus második eljövetele a páli levelekben 3628–3630;
az igaz prófécia jellege (2907) 3505k 3528 3563 3573;
mitologikus források 3899;
elvetett
– : az az elképzelés, hogy a hitnek nem kell törődnie történelmi igazságokkal 4403;
– : ha valaki tagadja a kinyilatkoztatás tanúbizonyságainak történelmi jelentőségét 4403; – : “az őskeresztény közösség teremtő erejének” hangsúlyozása és az apostolok mint Krisztus tanúi tekintélyének figyelmen kívül hagyása 4403.
A formatörténeti módszernek
csak az egészséges elemeit szabad alkalmazni 4403;
alkalmazása során nem lehet a természetfeletti rend létezésének, a személyes Isten világba való beavatkozásának, valamint csodák és jövendölések lehetőségének és létezésének tagadására jutni 4403;
Jézus azáltal, hogy a kultuszban Isten Fiaként tisztelik, nem vált “mitikus” alakká, és ezért tanítása sem torzult 4405;
a hit megerősítette a Jézus cselekedeteire és tanítására való emlékezést 4405.
Segítségként a történeti kritika – inkább, mint a belső kritika – és a természetes ismeretek ajánlottak 3286k;
a történeti módszer szövegkritikai, irodalomkritikai és nyelvismereti segítséget alkalmaz 4402.
Az értelmezés szabálya
– : az egész egyház élő hagyománya 4219;
az egyház teljesíti az isteni megbízatást, hogy Isten igéjét őrizze és értelmezze 4219;
az exegéták (szentírás-magyarázók) munkája segíti ebben 4219;
– : a hit analógiája 3283 3515 3546 3887 4219;
– : az atyák és a teológusok egybehangzó hagyománya 1507 1863 2771 2784 3007 3284 3546 3887; mindazonáltal nem kell minden egyes véleményt elfogadni 3289.
– : az egyházi tanítóhivatal ítélete 1507 1863 2538 3007 3281 3401–3408 4150 4214 4219;
a tanítóhivatal ellenőrzése mellett az Írásokat úgy kutatják és értelmezik, hogy Isten igéjének minél több szolgája képes legyen Isten népét táplálni az Írásokból 4230.
A szabad kutatásnak és értelmezésnek tág tere marad, a fent nevezett szabály ellenére 3282 3289 3831 4407;
ott (nem a hitbeli és erkölcsi kérdésekben) lehetőség van arra, hogy az egyházi értelmezést jobbá tegyék és helyesbítsék 3294;
vö. H 3g (Kutatási és tanítási szabadság).
Általánosságban elvetik a racionalisták, a modernisták és a nem katolikus bibliatársaságok értelmezési módszerét 2784 3546k 4403; a rossz értelmezés veszélyeinek mindenekelőtt a világiak vannak kitéve 770k.
Elutasított a manicheusoknak az az állítása, miszerint az Ó- és Újszövetség között ellentmondások vannak 198 790 854 1334 1336.
3bf Egyedi kérdések.
A kanonikusság, bizonyos könyvek szerzője és írásba foglalása idejének meghatározása 3372 3654;
Pentateuchus 3394–3397 3862–3864;
Teremtés könyve 3512–3519;
Zsoltárok könyve 3521–3528;
Izajás könyve 3505–3509;
a szinoptikus evangéliumok kérdése 3577k;
a Máté szerinti evangélium 3561–3567;
a Márk és Lukács szerinti evangélium 3568–3576;
a János szerinti evangélium 3398–3400;
az Apostolok cselekedetei 3581–3586;
a lelkipásztori levelek 3587–3590;
a Zsidókhoz írt levél 3591–3593;
János levelei 180 1801;
Comma Iohanneum 3681k;
a Jelenések könyve 486 1501o;
egyéb könyvek 1501o.
A 3c. Hagyomány és Szent Iratok
A Szent Iratok és a szent hagyomány
– : az egyház hitének legfőbb szabályai 4228;
– : Isten Igéjének egyetlen szent letéteményét képezik 4213;
– : szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ugyanaz az eredetük, és ugyanaz a céljuk 4212;
az egyház a földön bennük szemléli Istent, amíg nem látja meg szemtől szembe 4208;
mindkettő egyformán tiszteletre méltó 1501 4212.
A hagyomány által
– : ismeri fel az egyház a szent könyvek teljes kánonját 4211;
– : mélyebben megértik és hatékonyabbá teszik a Szentírást 4211.
A feladat, hogy Isten leírt vagy áthagyományozott igéjét hitelesen értelmezzék, egyedül az egyházi tanítóhivatalra van bízva 4214;
vö. A 3be (A Szentírás értelmezése);
H 3a (A püspökök igehirdető szolgálata: általános megjegyzések);
a szent hagyomány, a Szentírás és az egyházi tanítóhivatal olyan szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy egyik sem áll meg a másik nélkül, és együtt vezetnek az üdvösségre 4214;
vö. A 3ac (A hagyomány kritériumai); a teológia feladatához vö. A 4ba.
Fila-Jug 