FJ 3601->

3601­-3624: A Tanulmányok Szent Kongregációjának rendelete, 1914. július 27.

[X. Pius a „Doctoris Angelici” kezdetű Motu Propriojában, 1914. június 29-én, Itália filozófiát tanító iskoláinak előírta, hogy „Aquinói Tamás elveit és fontosabb tételeit sértetlenül őrizniük kell”.

Ez egyes tomistáknak ürügyül szolgált arra, hogy általuk védett 24 metafizikai tételt bemutassanak a Tanulmányok Szent Kongregációjának, hogy az vizsgálja meg ezeket. Mások számára az lehetett a látszat, hogy ezek a tételek, jóváhagyásuk és kihirdetésük erejével sérthetik a más véleményt vallók szabadságát a kevésbé tomista iskolákban.

Emiatt tiltakoztak, mire ugyanaz a Kongregáció 1916. március 7-én így nyilatkozott: „Az a 24 filozófiai tétel, valamennyi Szent Tamás eredeti tanítását fejezi ki, és azokat úgy ajánlják, mint biztos iránymutató normákat”. Tehát nem rónak rá senkire feltétel nélküli kötelezettséget, aminthogy ahhoz, hogy valaki „Szent Tamáshoz ragaszkodjék”, nem kívántatik meg az ő egész tanrendszerének, mint egésznek az elfogadása. Tágabb értelemben kell ezeket az eligazító normákat felfogni: ez világlik ki XV. Benedeknek a jezsuita generálishoz írt, 1917. március 19-én kelt leveléből is: az Angyali Doktorhoz elégséges módon ragaszkodnak azok, akik úgy vélekednek, összes tételeit úgy kell ajánlani, mint biztos eligazító szabályokat, „ti. senkire sem róva rá azt a kötelezettséget, hogy az összes tételeket magáévá tegye”.]

A tomista filozófia jóváhagyott tételei

{3601} 1. A potencia és az aktus oly módon osztja fel a létet, hogy mindaz, ami van, az vagy tiszta létteljesség, vagy pedig potenciából és aktusból lesz eggyé szükségszerűen, mint elsődleges és benső elvekből.

{3602} 2. Az aktus, tökéletesség lévén, nem korlátozódik, kivéve a potencia által, ami a tökéletességre való képesség. Ennélfogva az actus purus létrendje szerint kizárólag határtalanul és egyedülien létezik; ahol viszont az aktus véges és sokféle, ott valós összetettségbe kerül a potenciával.

{3603} 3. Ennélfogva mivelhogy a létnek föltétlen értelme szerint egyedül az Isten létezik, s ő az egyetlen, aki teljesen egyszerű, minden másnak, ami a létből részesül, olyan természete van, ami beszűkíti a létet, és mint valósan megkülönböztetett elvekből, a lényegből és a létezésből (esse) áll egybe.

{3604} 4. A lét, amely a „lenni” szóból kapja elnevezését, nem állítható azonos módon (univoce) Istenről és a teremtményekről, de teljességgel nem is különböző értelműen (aequivoce), hanem hasonlatos módon (analogice), egyrészt mint tulajdonító, másrészt mint az arányosság analógiája.

{3605} 5. Ezenkívül minden teremtményben van valós összetétel, mely a szubzisztens alany és a másodlagosan hozzáadott formák vagy járulékok által van; ez az összetétel pedig nem volna érthető, ha a létezés (esse) mozzanata nem egy valósan megkülönböztetett lényegben fogadtatnék be.

{3606} 6. A föltétlen járulékokon (accidentia) kívül van viszonylagos is, vagyis a valamihez tartozó. Mert ámbár a valamihez tartozás saját értelme szerint nem jelenti azt, hogy valami valamibe beletapad, mégiscsak legtöbbnyire a dolgokban bírja saját okát, ebből kifolyólag az alanytól valósan megkülönböztetett lényiségét.

{3607} 7. A szellemi teremtmény a saját lényegében teljesen egyszerű. De megmarad benne a kettős összetétel: a lényegből és a létből, valamint a szubsztanciából és az akcidensekből való összetétel.

{3608} 8. A testi teremtmény pedig, ami lényegét illeti, potenciából és aktusból van összetéve; amely potencia és aktus a lényeg rendjében az anyag és a forma elnevezéssel van jelölve.

{3609} 9. Ezeknek a részeknek egyike sem bírja a létet önmagától, sem nem hozza létre önmagát és nem is bomlik fel önmagától, és az állíthatóságba nem vezethető vissza, hacsak nem mint szubsztanciális elv.

{3610} 10. Jóllehet a testi természetből az integrális részekre történő kiterjedés következik, mégsem ugyanaz a test számára, hogy az szubsztancia és hogy mennyiség. A szubsztancia ugyanis saját fogalmánál fogva oszt-hatatlan, nem ugyan a pontnak módjára, hanem annak módján, ahogyan a kiterjedés rendjén kívül esik. A mennyiség pedig, ami a szubsztanciának a kiterjedést adja, valósan különbözik a szubsztanciától, és helyesen nevezzük járuléknak (accidens).

{3611} 11. A mennyiséggel megjellegzett anyag az egyediesítésnek, azaz a számbeli megkülönböztetésnek az elve, ami nem létezhetik a tiszta szellemekben, mint egyik egyednek a másiktól való megkülönböztetése ugyanabban a specifikus természetben.

{3612} 12. Ugyanez a mennyiség eredményezi azt, hogy a test körülírhatóan létezhetik egy helyen, és ilyen módon csupán egy helyen létezhetik bármiféle potencia szempontjából.

{3613} 13. A testek kétfélére oszlanak: némelyek élők, mások élet nélkül valók. Az élők esetében – hogy ugyanabban az alanyban szervesen legyen együtt a mozgató rész és a mozgatott rész – a szubsztanciális forma, amelyet a lélek nevével jelölünk, organikus elrendezést kíván, vagyis különféle eredetű (heterogén) részeket.

{3614} 14. A vegetatív és az érzékelésre képes rendben lévő dolgok lelkei egyáltalán nem léteznek önmaguk által, nem is termékei önmaguknak, hanem vannak csupán mint elv, amely által az élő létezik és él, és mivel teljesen az anyagtól függenek, az összetett dolgok elpusztulásával, vele járóan ezek is elpusztulnak járulékképpen.

{3615} 15. Ezzel szemben önmagától létezik az emberi lélek, amely mint-hogy az elégségesen elrendezett alanyba beleáradhat, Istentől kap teremtett létet, és saját természeténél fogva elpusztíthatatlan és halhatatlan.

{3616} 16. Ugyanez az értelmes lélek oly módon egyesül a testtel, hogy annak egyetlen szubsztanciális formája lesz, és általa lesz az ember emberré; ugyanakkor élőlénnyé, testté, szubsztanciává és létezővé. A lélek te-hát megadja az embernek a tökéletesség minden lényeges fokozatát; ezen felül közli a testtel azt a létezési aktust, amellyel maga a lélek létezik.

{3617} 17. A kettős rendből eredő képességek, a szervesek és a szervetlenek, az emberi lélekből folynak természetes eredők gyanánt: az előbbiek, amelyekhez az érzékelés tartozik, az összetettség ténye alá tartoznak, az utóbbiak csupán a lélekben magában vannak. Az értelmi képesség tehát bensőleg független a szervezettől.

{3618} 18. Az anyagtalansággal szükségképpen együtt jár az értelmesség, és-pedig oly módon, hogy az anyagtól való eltávolodás fokozatának megfelelően léteznek az értelmesség fokozatai is. A megértésnek adekvát tárgya általában maga a lét; az emberi értelem sajátos tárgyát viszont, az egyesülésnek jelen állapotában, az anyagi feltételekből elvont lényiségek tartalmazzák.

{3619} 19. A megismerést tehát az érzékelhető dolgoktól kapjuk. Minthogy pedig az érzékelhető nem azonos a ténylegesen érthetővel, a forma szerint megértő értelmi képességen kívül föl kell tételeznünk a lélekben olyan aktív képességet, amely a érthető specieseket absztrahálja a képzetekből.

{3620} 20. Ezen speciesek segítségével ismerjük meg közvetlenül az egyetemes fogalmakat; az egyes dolgokat érzékileg közelítjük meg mindig úgy, hogy az értelem a képzetek felé fordul; a szellemi dolgok megismeréséhez pedig analógia segítségével emelkedünk fel.

{3621} 21. Az értelmet nem előzi meg, hanem követi az akarat, amely szükségképpen kívánja azt, ami úgy jelenik meg számára, mint olyan jó, amely minden részében kielégíti a kívánságot; de szabadon választ a többféle jó közül, amelyek megváltoztatható ítélete előtt állnak, mint a kívánság tárgyai. A választás ennélfogva az utolsó gyakorlati ítélet után következik: de hogy melyik döntés legyen az utolsó, azt az akarat mondja meg.

{3622} 22. Isten létét nem tudjuk felfogni sem közvetlen látással (intuícióval), és nem bizonyítjuk eleve adott módon (a priori) sem, hanem igenis utólagosan (a posteriori), vagyis azok révén, amik a teremtésben vannak, s a bizonyítékot az okozatokból vesszük az ok irányába: ti., azokból a dolgokból, amelyek mozognak (változnak) és saját mozgásuk (változásuk) adekvát elve nem lehetnek, így jutunk el a mozdulatlan első mozgatóhoz; a világ dolgainak eredetétől olyan okokból, amelyek egymás között egymásnak vannak alárendelve, így eljutunk az első okhoz, amely nem okozott ok; az elmúló dolgokból, amelyek egyenlőképpen viszonyulnak a léthez és a nemléthez, a föltétlenül szükséges léthez; azoktól, amik a létezés, életképesség és megértés alacsonyabb rendű tökéletességeinek mértéke szerint többé vagy kevésbé vannak, élnek, értenek, ahhoz, aki legfelső fokban értelmes, legfelső fokban élő és legfelső fokban lét; végül pedig a mindenség rendjétől ahhoz a különálló értelemhez, aki a dolgokat elrendezte, elosztotta és célra irányítja.

{3623} 23. Az isteni lényeg, mivel aktualitásának érvényesítése magával a léttel azonos, vagyis mivel Ő maga a szubzisztens Lét, úgy jelenik meg előttünk, mint Aki létmódját tekintve jól van elrendezve, és ugyanezért az Ő végtelen tökéletességének is a bizonyítékát nyújtja nekünk.

{3624} 24. Saját létének tisztasága által tehát Isten különválik minden véges dologtól. Ebből következik először is, hogy a világ egyedül csakis teremtő tevékenység következtében jöhetett Istentől létre; azután pedig, hogy a teremtő erő, ami által létrejön elsősorban és önmagában a létező mint létező, nem közölhető egyetlen véges természettel sem, még csodaképpen sem; végül pedig nincs olyan teremtett tevékenység, amely befolyással lehetne bármiféle okozat létére, hacsak indítást nem kap az első Ok részéről.

XV. Benedek pápa, 1914–1922

3625­-3626: Az „Ad beatissimi Apostolorum” kezdetű körlevél, 1914. november 1.

A szabad teológiai vita határai

{3525} Amikor a törvényes hatalom valamit biztosan megparancsolt, senkinek sem legyen magától értődően szabad semmibe venni a parancsot, csak azért, mivel neki nem elfogadható, hanem mindenki a saját meglátását vesse alá annak a tekintélyi határozatának, aki alá tartozik, és annak kötelességtudóan engedelmeskedjék. – Ugyanígy egyetlen magánszemély sem viselkedjék az Egyházban tanítóként, akár könyvek vagy folyóiratok közzétételével, akár nyilvános beszédek tartásával. Tudja mindenki, kinek adta az Isten az Egyházi Tanítóhivatalt: ennek tehát teljes joga legyen, ahogyan jónak látja, beszélni, amikor akar; a többieknek az a kötelessége, hogy lelkiismeretesen engedelmeskedjenek annak, aki beszél, és a mondottakat hallják meg. Azokról a dolgokról pedig, amelyekről, a hit és a fegyelem sértetlenül maradása mellett – minthogy az Apostoli Szék döntés révén nem avatkozott bele – mind a két irányban vitatkozni lehet, bizony senkinek nem szabad mondani, hogy mint vélekedjék, és azt védeni. De ezektől a vitáktól a vitatkozás minden hevességét távol kell tartani, mert az súlyos sérelmeket ejthet a szereteten; mindenki ugyan szabadon védje a saját véleményét, de szerényen; és ne gondolja, hogy neki Istentől kapott joga azokat, akik az ellenkező véleményt tartják, csupán ebből az okból kifolyólag, vagy gyanús hittel vagy nem jó szokással megvádolni. … A katolikus hit ereje és természete olyan, hogy semmit nem lehet hozzáadni, semmit nem lehet belőle elvenni: vagy egészében megtartjuk, vagy egészében elvetjük.

A haladás jellege a tudásban és a vallásos gyakorlatban

{3526} (Riadjanak vissza a katolikus emberek nemcsak a modernisták ismét elítélt tévedéseitől), hanem a modernisták, ahogy mondják, észjárásától vagy szellemiségétől is; ennek a szellemiségnek a hatására aki cselekszik, az bármi régi dolgot érzékel, undorodva elveti, de akárhol mohón az új dolgokat keresi: az isteni dolgokról való beszédmódban, az istentisztelet ünnepélyességében, a katolikus intézményekben, a jámborság magán gyakorlataiban is. Tehát azt akarjuk, hogy szentnek tartsák azt az ősi törvényt: „Semmit nem kell megújítani, csak ha az a hagyományban van” (vö. a 110. ponttal); bár ezt a törvényt a hit dolgaiban kell sértetlenül megőrizni, mégis ehhez a szabályhoz kell igazítani azokat a dolgokat is, amelyek változást szenvedhetnek, bár ezekben az a szabály is többnyire érvényes: Nem új dolgokat, hanem új módon. – Ahogy Lerinumi Szt Vince mondta: „midőn új módon szólsz, ne mondj új dolgokat” (PL 50,667.)

3628­-3630: A Biblikus Bizottság válaszai, 1915. június 18.

Krisztus második eljövetele a páli levelekben

{3628} 1. Kérdés: Vajon a nehézségek megoldására, amelyek Szent Pál és más apostolok leveleiben előfordulnak, amikor a „Parúziá”-ról, amint mondják, vagyis a mi Urunk Jézus Krisztus második eljöveteléről van szó, katolikus szentírás-magyarázónak meg van-e engedve az az állítás, hogy az apostolok, noha a Szentlélek sugalmazásának hatása alatt semmi tévedést nem tanítanak, mindazonáltal saját emberi véleményüket fejezik ki, amellyel tévedés vagy csalódás járhat együtt?
Válasz: Nemleges.

{3629} 2. Kérdés: Vajon, – szem előtt tartva az apostoli hivatás igazi fogalmát és Szent Pál kétségbevonhatatlan hűségét a Mester tanítása iránt; ugyanígy a Szentírás sugalmazottságáról és tévedésmentességéről szóló katolikus hittételt, amely szerint mindazt, amit a szent író állít, kijelent, tanít, azt a Szentlélek állításaként, kijelentéseként, tanításaként kell fogadnunk; mérlegelve továbbá az apostolok leveleinek önmagukban megvizsgált szövegét, amely magának az Úrnak a beszédmódjával igen jól egybehangzik –, azt kell-e állítanunk, hogy Pál apostol egyáltalán semmi olyat nem mondott az írásaiban, amely ne vágna egybe tökéletesen a Parúzia idejének azzal a nemtudásával, amelyről maga Krisztus hirdette ki, hogy az emberek velejárója?
Válasz: Igenlő.

{3630} 3. Kérdés: Vajon, ha tekintetbe vesszük azt a görög kijelentést „mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk”; és megfontoljuk az Atyák magyarázatát is, elsősorban Aranyszájú Szent Jánosét, aki mind hazájának nyelvében, mind a páli levelekben a legjáratosabb volt, szabad-e, mint távolabbra törő és biztos alapot nélkülöző magyarázatot, elvetni azt a katolikus iskolákban hagyományos értelmezést (amelyet még a XVI. századbeli hitújítók is megtartottak), amely Szent Pálnak az első Tesszalonikai levél, IV. fejezete, 15­17. versében lévő szavait úgy fejti ki, hogy azok semmilyen módon nem rejtik magukban az annyira közeli Parúzia állítását, úgy hogy az apostol önmagát és olvasóit is azokhoz a hívőkhöz számítaná, akik túlélőként fognak Krisztus elé járulni?
Válasz: Nemleges.

3632: A Szent Offícium rendelete, 1916. március 29. (ápr. 8.)

[Ez a rendelet már 1913. január 15-én el volt döntve, de nyilvánosságra hozatalát elhalasztották. A Szent Offícium 1916. március 29-i ülésén ezt az ügyet ismét napirendre tűzték, és a rendeletet április 8-án kibocsátották. A Szent Offícium nem akarta a Szűz Mária mint pap iránti tiszteletet jóváhagyni.]

A Boldogságos Szűz Mária olyan képmásainak helytelenítése, amelyek papok módján beöltöztetve ábrázolják

{3632} Minthogy különösen az újabb időkben, elkezdték festeni és terjeszteni az olyan képeket, amelyeken a Boldogságos Szűz Mária papi ruhákba van beöltöztetve,… a bíborosok… 1913. január 15. napján úgy határoztak: a papi ruhákba beöltözött Boldogságos Szűz Mária képmása helytelenítendő.

3634: A Szent Penitenciária válasza, 1916. április 3.

A házasság onanisztikus gyakorlata

{3634} Kérdés: Vajon a feleség a férj valamilyen cselekedetével, aki – hogy az élvezetének kedvezzen, Onán vagy a szodomiták bűnét akarja elkövetni –, megfenyegeti, hogy halállal bűnhődik, vagy súlyos kellemetlenségei lesznek, ha nem engedelmeskedik, megengedetten együttműködhet-e?

Válasz: a) Ha a férj a házassági gyakorlatban el akarja követni Onán bűnét, ti., hogy a testi kapcsolat megkezdése után a magvát a női testen kívül ontja ki, és ugyanő megfenyegeti a feleségét vagy halállal vagy súlyos gyötrelmekkel, ha elferdült akaratához nem akar alkalmazkodni, az elfogadott teológusok véleménye szerint az asszony ebben az esetben megengedetten hálhat így együtt a férjével, minthogy ő a maga részéről egy megengedett dolognak és cselekedetnek tesz szolgálatot, a férj bűnét pedig súlyos okból elnézi; ez a súlyos ok őt kimenti, mivel a szeretet, amely arra kötelezné, hogy a férj bűnét akadályozza meg, akkora kellemetlenség árán nem kötelez.
b) Ám ha a férj szodomita bűnt akar vele elkövetni, minthogy ez a szodomita közösülés természet elleni cselekedet ilyen módon mind a két házasfél részéről, és az a cselekedet az összes tudósok megítélése szerint súlyos mértékben rossz, ezért semmilyen néven nevezendő okból, még a halál elkerülése végett sem megengedett, hogy a feleség ebben a dologban fajtalan férje viselkedésének engedjen.

3635­-3636: A Szent Offícium válaszai, különböző helyeken lévő Főpásztoroknak, 1916. május 17.

A haldoklók szentségeit felvenni szándékozó szakadárok

{3635} Kérdés: Vajon szakadároknak, akik annak születtek és a halál órája elérte őket, ha jóhiszeműen akár feloldozást, akár utolsó kenetet kérnek, ki lehet-e szolgáltatni ezeket a szentségeket tévedéseik megtagadása nélkül?

Válasz: Nemleges. De kívánalom, hogy a lehető legjobb módon[1] tévedéseiket elvessék és hitvallást tegyenek. [A Szent Offícium 1941. november 15-i válaszában ugyanazokat a szavakat használja ugyan, de bővíti: „(a dolgok és a személyek körülményei szerint) legalább bennfoglaltan”]

{3636} 2. Kérdés: Vajon szakadároknak, akik a halál órájában nincsenek öntudatuknál, lehet-e feloldozást adni, és fel lehet-e adni az utolsó kenetet?

Válasz: Igenlő; de feltételesen, különösen ha a körülményekből azt lehet gyanítani, ők legalább bennfoglaltan elvetik tévedéseiket; mégis, távol kell tartani hatékonyan a botránkoztatást. [A már idézett 1941-es válaszban ez a mondat a botránkoztatásról úgy hangzik: „De mindig törődni kell azzal, hogy kikerüljék a hitvallásköziség botrányát vagy akár gyanúját. Minél kevésbé van ugyanis a késedelemben veszély, annál inkább meg kell kívánni a tévedések kifejezett visszavonását és a katolikus hit megvallását”.] Ki kell ugyanis nyilvánítani a körülállóknak, hogy az Egyház feltételezi, ők az utolsó percben visszatértek az egységre.

3638­-3640: A Szent Penitenciária válasza, 1916. június 3.

A házasság onanisztikus gyakorlata eszköz segítségével

{3638} Kérdés: 1. Vajon az asszony abban az esetben, amikor a férj, hogy onanizmust űzzön, eszközt akar használni, kötelezve van-e pozitív ellenállásra?

{3639} 2. Ha erre nemleges a válasz, vajon elégségesek-e az asszony részéről a passzív ellenállás tisztességességének biztosítására ugyanazok a súlyos indokok, mint az eszköz nélkül végrehajtott természetes onanizmusnál, vagy inkább mindenképpen súlyosabb indokok szükségesek?

{3640} 3. Vajon, hogy biztosabb módszerrel legyen ez az egész kérdés megmagyarázva és közölve, az ilyen eszközöket használó férjet valóságosan egy támadóval kell-e egy sorba állítani, akivel szemben ezért az asszonynak azt az ellenállást kell tanúsítania, mint a szűznek az erőszakoskodó ellen?

Válasz: Ad 1. Igenlő.
Ad 2. Az első pontban rendezve.
Ad 3. Igenlő.

3642: A Szent Offícium válasza, 1917. április 24.

A spiritizmus

{3642} Kérdés: Vajon szabad-e médiummal, ahogy nevezik, vagy médium nélkül, alkalmazni hipnózist vagy sem, bármilyen spiritiszta beszédnél vagy mutatványoknál jelen lenni, még ha a tisztesség vagy a jámborság képét viselik is magukon, akár kérdezve a lelkeket avagy szellemeket, akár hallgatva feleleteiket, akár csak nézve és vizsgálódva; még ha tiltakoznak is hallgatólagosan vagy kifejezetten, hogy semmi részt nem akarnak vállalni a gonosz szellemekkel?

Válasz (a Pápától megerősítve, április 26-án): Minden részletet illetően nemleges.

3645­-3647: A Szent Offícium rendelete, 1918. június 5.

A Krisztus lelkében lévő tudás

Kérdés: Vajon biztosan taníthatók-e a következő tételek:
{3645} 1. Nem bizonyos, hogy Krisztus lelkében, amikor Ő az emberek között tartózkodott, volt-e olyan tudás, mint amilyen a boldogoknak, vagyis a színről-színre látóknak van.

{3646} 2. Nem lehet biztosnak mondani azt a véleményt, amely azt állítja, hogy Krisztus lelke előtt semmi sem volt ismeretlen, hanem kezdettől az Igében ismert mindent, a múlt, a jelen és a jövő eseményeket, vagyis mindazt, amit Isten tud a látás tudásával.

{3647} 3. Néhány újabbkori vélemény szerint Krisztus lelkének tudása korlátozott, és ezt nem kevésbé kell elfogadni a katolikus iskolákban, mint a régiek véleményét egyetemes tudásáról.
Válasz: Nemleges (ezt a pápa június 6-án megerősítette).

3648: A Szent Offícium válasza, 1919. július 16. (18.)

A teozófia tanai

{3648} Kérdés: Vajon azok a tanok, amelyeket ma teozófiainak mondanak, összeegyeztethetők-e a katolikus tanítással; és ezért szabad-e beiratkozni teozófiai társaságokba, azok összejövetelein részt venni, és azok könyveit, folyóiratait, újságjait, írásait olvasni?
Válasz (a Pápától megerősítve július 17-én): Minden részletét illetően nemleges.

Reklámok