FJ 1400->

1400: A „Cum praeexcelsa” kezdetű rendelkezés, 1477. február 27. (a Kúria időszámítása szerint: 1476)

[A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról szóló tanításért főképpen a skotisták küzdöttek. Ez a tanítás a Bázeli Zsinaton már győzelemre jutott volna, de a XXXVI. ülésen a zsinat már szakadárnak számított. IV. Sixtus idején Itáliában éles vitákat szítottak e tanítás ellen, ezért a pápa a jelen rendelkezéssel jóváhagyta és búcsúval gazdagította a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére összeállított mise- és zsolozsma szövegeket, egyszersmind (mint a ferences rend tagja) szót emelt a skotista véleményhez való szabad csatlakozás érdekében. Ezt még más megnyilatkozásaiban is megtette. Végül is ez a vélemény érvényre jutott XI. Kelemen pápánál, aki 1708. december 6-án előírta, hogy a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának az ünnepét mindenütt meg kell ülni.]

A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása

{1400} Amikor jámbor megfontolásból fakadó kutatással megvizsgáljuk az érdemek azon kimagasló kiváltságait, amelyekkel az ég királynéja, a dicsőséges Istenszülő Szűz, az égi trónusok elsőjét birtokolva a csillagok között, mint hajnalcsillag ragyog föl, … méltónak, sőt inkább kötelezőnek gondoljuk, hogy minden Krisztus-hívőt búcsúkkal és a bűnök bocsánatával meghívjunk, hogy a mindenható Istennek, (akinek gondviselése öröktől fogva – tekintetbe vette ennek a Szűznek az alázatosságát, hogy kiengesztelje saját szerzőjével az első ember bukásából eredően örök halálra szánt emberi természetet –, őt Egyszülöttének lakóhelyévé tette a Szentlélek előkészítésével, hogy tőle a mi halandó testünket népének megváltása érdekében magára vegye, és hogy mindazonáltal a szülés után szeplőtelen Szűz maradjon) ennek a szeplőtelen Szűznek csodálatos fogantatása miatt hálát és dicsőítést mondjon, és az ezért Isten Egyházában elrendelt miséket és más isteni zsolozsmákat mondjon, és ezekben részt vegyen, hogy aztán így alkalmasabbak legyenek ugyanennek a Szűznek érdemeire és közbenjárására tekintettel, az isteni kegyelemre.

1405-1407: A „Romani Pontificis provida” kezdetű enciklika, 1477. november 27.

A „közbenjáró ima módján” szavak értelme

{1405}  A közeli hónapokban jelentették nekünk, hogy egy s más esetben, már a Saintes-i egyháznak általunk engedélyezett búcsú kihirdetése folytán igen sok botrány … keletkezett, és az igehirdetők … a mondott búcsú alkalmából, amelyet a tisztítóhelyen tartózkodó lelkek javára a közbenjáró ima módján engedtünk meg, néhány írásunkat rosszul értelmezik, és nyilvánosan azt állították és állítják, hogy nincs többé szükség, hogy ezekért a lelkekért imádkozzanak vagy jámbor közbenjáró imákat ajánljanak fel.

Ebből kifolyólag nagyon sokan a jócselekedettől visszahúzódtak. Mi az ilyen botrányokkal és tévedésekkel … szembe akarunk szállni, és brévéinkben azt írtuk … az elöljáróknak, hogy magyarázzák meg a krisztushívőknek, hogy ezt a teljes búcsút a tisztítótűzben tartózkodó lelkek javára mi a közbenjáró ima módján engedtük meg, nem azért, hogy a nevezett búcsú magukat a krisztushívőket a jámbor és jó cselekedetektől visszatartsa, hanem hogy az a búcsú, mint közbenjáró ima, a lelkek üdvösségének javára váljék; és éppen olyan hatása van annak a búcsúnak, mintha áhítatos imádságokat mondanának, és jámbor alamizsnát ajánlanának fel ugyanazon lelkek üdvösségéért.

{1406} A minap pedig erős nemtetszéssel vettük tudomásul, hogy némelyek kevésbé helyesen és messze másképpen értelmezték ezeket a szavakat, mint a mi szándékunk volt, vagy most is az. … Mi ugyanis nem … azt írtuk és nyilvánítottuk ki az elöljáróknak, hogy úgy látszik, a fent mondott teljes búcsú úgy használ a tisztítótűzben tartózkodó lelkeknek, mintha áhítatos imádságokat mondanának értük és jámbor alamizsnát osztanának; nem mintha azt akartuk volna mondani, és most sem akarjuk azt mondani, és nem is akartunk olyan következtetésre jutni, hogy a búcsú nem használ, vagy nem ér többet, mint az alamizsna és az imádságok, vagy hogy az alamizsna és az imádságok annyit használnak és annyit érnek, amennyit a búcsú a közbenjáró ima módján, minthogy tudjuk, hogy az imádságok és az alamizsnák, valamint a közbenjáró ima módjakénti búcsú, messze állnak egymástól; hanem azt mondtuk, hogy a búcsú „éppen olyan” hatással bír, azaz oly módon fejtik ki hatásukat „mintha”, azaz amilyen módon az imádságok és az alamizsna ér valamit. És mivel az imádságok és az alamizsna úgy fejti ki hatását, mint a lelkek javára fordított közbenjáró ima, mi, akikre a magasból teljhatalom lett ráruházva, az egyetemes Egyház ránk bízott kincstárából, amely Krisztusnak és szentjeinek az érdemeiből áll, azzal a kívánsággal, hogy segítséget nyújtsunk a tisztítóhelyen lévő lelkeknek, engedélyeztük a fent nevezett búcsút, de úgy, hogy maguk a hívek adják ezt a közbenjáró imát ezekért a lelkekért, amit az elhunytak lelkei a maguk részéről nem tudnak megtenni. Írásainkban így vélekedtünk és vélekedünk. …

{1407} Amint tehát ezt a szent és dicséretes vágyunkat joggal senki sem ítélheti el, úgy szándékunkat és józan elképzelésünket, amely nyilvánvalóan jóra irányul, sem szabad kétértelműség címén megtámadni, minthogy egy, a teológiában alkalmazott elv szerint bármely tételt, amely kétes értelmet tartalmaz, mindig olyan jelentésben kell felfogni, amely a kijelentés igazát adja vissza. Ezért … jelen írásunk értelmében saját indíttatásra elhatározzuk és kinyilvánítjuk, hogy minden írásunkban mindig az volt és most is az a szándékunk, hogy ez a teljes búcsú, amelyet közbenjáró ima gyanánt a tisztítótűzben lévő lelkek javára engedélyeztünk, úgy hatásos és úgy segít, ahogyan a tudósok általános véleménye szerint hatnak és segítenek.

1411-1419: Petrus de Osma tételei, amelyeket a „Licet ea quae de nostro mandato” kezdetű bulla ítélt el, 1479. augusztus 9.

[Petrus Martinez de Osma, salamancai magiszter De confessione c. elveszett művében tévedéseket fedeztek fel a gyónásról, a búcsúkról és a római pápa hatalmáról. 1479-ben egy teológus munkaközösség (Complutenses) Alcalában felülvizsgálta, és 11 tételbe foglalta Petrus tévedéseit. A pápa az ő véleményüket elfogadta, és 8 tételre vonatkozóan ebben a bullában stiláris változtatásokkal közzétette. Maga a szerző tévedéseit már a bulla megjelenése előtt visszavonta.]

Tévedések a szentségi gyónásról és a búcsúkról

{1411} (1) Hogy a bűnök meggyónása fajtáik szerint történik, ez az egyete-mes Egyház tényleges határozatából, nem az isteni jogból következően lett bizonyossá. (Complut. 2.: Hogy a bűnök meggyónása fajtái szerint az egyetemes Egyház valamilyen határozatából van, nem az isteni jog szerint.)

{1412} (2) A halálos bűnök a bűn és a büntetés tekintetében a másik világban gyónás nélkül, egyedül a szív töredelme révén törlődnek, (Complut. 1.: … a másik világban egyedül a szív töredelme révén törlődnek, a kulcsokra való tekintet nélkül.)

{1413} (3) a gonosz gondolatokat pedig a nemtetszés egyedül törli. (Complut. 3.: Hogy a gonosz gondolatokat nem kell meggyónni, hanem egyedül a nemtetszés révén eltörlődnek, tekintet nélkül a kulcsokra.)

{1414} (4) Hogy a gyónás titkos legyen, nem szükségszerű kívánalom. (Complut. 4.: A gyónásnak titkosnak kell lennie, azaz a titkos bűnökről, nem a nyilvánosakról.)

{1415} (5) Ha nem végezték el az elégtételt , nem szabad feloldozni a gyónókat. (Complut. 5.: Nem szabad a bűnbánókat feloldozni, hacsak előbb el nem végezték a rájuk rótt penitenciát.)

{1416} (6) A római pápa a tisztítótűz büntetését nem engedheti el, (Complut. 6.: A pápa nem engedheti el senki élőnek a tisztítóhely büntetését.)

{1417} (7) és azok alól, amelyeket az egyetemes Egyház hozott határozatba, nem tud felmentést adni. (Complut. 8.)

{1418} (8) A bűnbánat szentsége is, ami a kegyelem eszközlését illeti, a természet szentsége, nem pedig az Új- vagy az Ószövetség intézkedése folytán létezik (Complut. 9.: … ami a kegyelem eszközlését illeti, a természet szentsége, nem az Ó- vagy az Újszövetség valamilyen intézkedéséé.)

{1419} (Minősítés: a bulla 6. §-a) A fokozottabb elővigyázatosság előmozdítására kijelentjük, hogy az előbb felsorolt tételek összességükben és egyenként hamisak, a szent katolikus hittel ellentétesek, tévesek és botrányt okozóak, és az evangéliumi igazságtól teljesen idegenek, a szent atyák rendeleteivel és más apostoli rendelkezésekkel is ellentétesek, és nyilvánvaló eretnekséget tartalmaznak. …

1425-1426: A „Grave nimis” kezdetű rendelkezés, 1483. szeptember 4.

[Vö. FJ 1400]

A Boldogság Szűz Mária szeplőtlen fogantatása

{1425} Jóllehet a szent Római Egyház nyilvánosan megünnepli a szeplőtelen és mindig Szűz Mária fogantatását, és azt is elrendelte, hogy saját külön zsolozsmája legyen, mégis, amint értesültünk róla, vannak különböző rendbéli prédikátorok, akik még ma sem szégyenlik, hogy nyilvánosan azt állítsák a népnek a különböző városokban és országokban, és nem szűnnek minden nap prédikálni, hogy akik igaznak tartják, és azt állítják, hogy a dicsőséges és szeplőtelen Istenanya az eredeti bűn foltja nélkül fogantatott, azok halálos bűnt követnek el, vagy eretnekek azok, akik a szeplőtelen fogantatás zsolozsmáját imádkozzák, és akik meghallgatják azoknak a beszédét, akik igaznak mondják a szeplőtelen fogantatást, súlyosan vétkeznek.

{1426} … Ezért, hogy az efféle vakmerőségnek és meggondolatlanságnak útját álljuk, motu proprio, vagyis nem más valakinek e tárgyban a hozzánk intézett sürgető kérésére, hanem pusztán a saját belátásunk és biztos tudásunk alapján, mindazokat a vakmerő állításokat, … miszerint eretnekek és halálos bűnt követnek el azok, akik azt hiszik, vagy azt tartják, hogy az Istenanya fogantatásakor mentes volt az eredeti bűn foltjától, vagy hogy bármiféle bűnt követnek el azok, akik a szeplőtelen fogantatás zsolozsmáját imádkozzák, vagy a szeplőtelen fogantatásról szóló beszédeket meghallgatják, tehát ezeket a vakmerő állításokat, mint hamis, téves, az igazságtól teljesen távol álló állításokat, valamint az itt felsorolt, ezeket tartalmazó könyveket apostoli tekintélyünk alapján jelen írásunk értelmében elutasítjuk és elítéljük … de megfeddjük azokat is, akik azt merték állítani, hogy akik az ellenkező véleményen vannak, hogy ti. a dicsőséges Szűz Mária eredeti bűnnel fogantatott, ezek eretnekség vétségébe vagy halálos bűnbe estek, minthogy ezt az ügyet a Római Egyház és az Apostoli Szék még nem döntötte el.

VIII. Ince pápa, 1484-1492

1435: Az „Exposcit tuae devotionis” kezdetű bulla. Johannesnek (Jean de Cirey), a citeaux-i ciszterci monostor apátjának, Chalon-sur-Saone-i egyházmegye, 1489. április 9.

[Ez a bulla megadja a szubdiakonátus és a diakonátus egyházi rendje kiszolgáltatásának jogát Citeaux dicsőséges monostorának, és még négy leánymonostorának. Ez az engedmény ugyanúgy dogmatikai kérdésfeltevésre indít, mint a 1145, 1146 és 1290. pontok, noha most csak a diakonátus szent rendjéről van szó.]

Az egyházi rendi hatalom jogköre az egyszerű papban

{1435} … Tehát amint a részedről a minap nekünk benyújtott kérelem összefoglalta, neked és a másik négy megnevezett monostor mindenkori apátjainak meg van engedve, hogy az apostoli kiváltságok és engedélyek közül érvényesen a birtokotokban legyen:

– az összes kisebb rendeknek ugyanezen rend tagjai számára a megnevezett monostorokon belül való kiszolgáltatása, és az oltáron lévő pallák és egyéb egyházi felszerelések megáldása, és mitra és gyűrű és más főpapi jelvények használata, ugyancsak ezekben és más monostorokban és a nekik alávetett perjelségekben, és az apátokhoz közösen vagy külön-külön tartozó plébániai és más egyházakban – még ha ezek teljes joggal nincsenek is alájuk vetve – a mise-, vesperás- és matutínumi szertartások után ünnepélyes áldást osztani, amennyiben az ilyen áldásnál valamelyik püspök vagy az Apostoli Szék követe nincs jelen…

Mi, akik eziránt a rend iránt a többiek előtt a szeretet egész melegével viseltetünk, és azt nem kisebb kegyekkel és kiváltságokkal törekszünk ékesíteni, mint azt elődeink tették, ebben dologban hajlunk alázatos könyörgéseitekre, és neked és utódaidnak, és a másik négy megnevezett monostor mostani és mindenkori apátjainak, akik most és a maguk idején ott vannak, hogy a továbbiakban folytonosan

– a megnevezett és bármely más egyházi ruházatot és felszerelést … megáldani, és a kelyheket megszentelni … és az oltárokat … a megnevezett rend bármely helyén megszentelni egy katolikus püspöktől kapott szent krizmával, és ünnepélyes áldást is osztani a mise, vesperás és matutínum szertartásai után …, és nehogy a nevezett Rend szerzetesei a szubdiakonátus és a diakonátus rendjének felvételéért többfelé elszéledni kényszerüljenek, neked és utódaidnak, hogy a nevezett rend bármelyik szerzetesének, az előbb mondott másik négy apátnak pedig és az ő utódaiknak, hogy nevezett monostoraik szerzeteseinek, azoknak, akiket arra alkalmasnak találtatok, így, egyébként szabályszerűen a szubdiakonátus és a diakonátus rendjeit kiszolgáltatni …

– szabadon és megengedetten lehessen, apostoli tekintélyünkkel és biztos tudásból eredően a jelenlegiek értelmében, különleges kegyajándék gyanánt, megengedjük.

II. Gyula pápa, 1503-1513

XVIII. egyetemes zsinat, V. Lateráni Zsinat, 1512. május 3. – 1517. március 16.

[Ez a zsinat, amely 12 ülésen zajlott le, főképpen a gallikánok részéről keletkezett nehézségeket igyekezett lecsendesíteni. XII. Lajos francia királynak 1513-ban az Apostoli Székkel történt kiegyezése, és nemzetének a VIII. üléstől kezdve való részvétele a zsinaton, szerencsésen hozzájárult, hogy a hírhedt Bourges-i királyi leiratot (Vö.  FJ 1445) törölték, és konkordátummal helyettesítették. A zsinat emellett a hit és az erkölcsök dolgában nagy jelentőségű rendeleteket bocsátott ki (FJ 1440-1444)]

Az V. Lateráni Zsinat folytatása X. Leó idején:

X. Leó pápa, 1513-1521

1440-1441: VIII. Ülés – 1513. december 19.: Az „Apostolici regiminis” kezdetű bulla

[Ez a bulla visszautasítja az averroizmust felidéző tanítást a lélekről, amelyet főleg Pietro Pomponazzi egy műve tartalmazott, amely szerint az emberi lélek halhatatlanságát egyedül ésszel nem lehet bizonyítani (amint az ellenkezőjét sem), de hinni kell.]

Tanítás az emberi lélekről az újarisztotelikusok ellen

{1440} A konkolyhintő … a hívők állandó rosszallása ellenére arra vetemedik, hogy az Úr szántóföldjébe belevesse és fölnevelje sok igen veszedelmes tévedés magvát. Így kiváltképpen az értelmes lélek természetéről hirdetik, hogy ti. az halandó, és hogy az egész emberiségnek egyetlen (közös) lelke van. Sok meggondolatlan bölcselkedő makacsul állítja, hogy ez, legalábbis bölcseletileg, igaz. Szeretnénk erre a fertőző betegségre megfelelő gyógyszert alkalmazni. Ezért a szent Zsinat jóváhagyásával elítéljük és visszautasítjuk mindazokat, akik azt állítják, hogy az értelemmel felruházott lélek halandó, vagy hogy egyetlen lélek van az emberek összességében, és azokat is, akik kétségbe vonják, hogy a lélek nemcsak valóságos és egymagában lényegi formája az emberi testnek, amint azt boldog emlékű elődünknek, V. Kelemen pápának a Vienne-i (egyetemes) Zsinaton kiadott kánonja összefoglalja, de halhatatlan is. Elutasítjuk azokat, akik kétségbe vonják, hogy a testek sokasága szerint, amelyekbe beleöntetik, az értelmes lélek egyénenként sokszorosítható, sokszorozódik is, és sokszorozódnia is kell.

{1441} Minthogy pedig az igaz az igaznak egyáltalán nem mondhat ellent, kijelentjük, hogy teljesen téves minden olyan állítás, amely a megvilágított hit igazságával ellenkezik. Ezen kívül nagy szigorúsággal megtiltjuk, hogy szabad legyen másképpen a hit tanítását kifejteni. Azokra vonatkozóan, akik az ilyen téves állításokhoz ragaszkodnak, elrendeljük, hogy a kárhozatos eretnekségek terjesztése és a katolikus hit gyengítése miatt, mint utálatos és átkos eretnekeket és hitetleneket a jövőben minden módon kerülni kell, és meg kell büntetni.

1442-1444: X. Ülés 1515. május 4.: az „Inter multiplices” kezdetű bulla

[Bár már 1515-ig számos rendeletet, szám szerint 17-et adtak ki a pápák az úgynevezett „Montes pietatis” (= „a jámborság hegyei”, azaz zálogházak) támogatására, kétségek merültek fel a módszert illetően, ahogyan ezek az intézmények a veszteségmentesség fenntartása érdekében eljártak.]

Az uzsora és a „Montes pietatis”

{1442} [A „montes pietatis”-ról vitatkozók közül egyesek úgy vélekedtek], hogy azok a zálogházak nem megengedettek, amelyekben a kölcsönadott pénzen felül, egy meghatározott idő elteltével, ennek a zálogháznak az alkalmazottai segítségével maguktól a szegényektől, akiknek kölcsönt adtak, fontonként valamit még követelnek, és ezért az uzsora bűne alól … nem tudják magukat tisztázni, minthogy a mi Urunk, Lukács evangélista tanúsága szerint (Lk 6,34 sk.) nyílt parancsban kötelezett minket, hogy ne tápláljunk reményt a kölcsönadott pénzen felül semmire. Ugyanis éppen az az uzsora [usura] megfelelő értelmezése, amikor ti. egy dolog használata folytán [ex usu], amely nem hajt sarjat, minden fáradság, minden költség vagy minden veszély nélkül törekszenek haszonra és termésre szert tenni. …

{1443} (Mások azonban ezzel ellentétben azt állítják, hogy azok a zálogházak megengedettek; (csupán csak) a kölcsönadás címén semmit ne kérjenek…; mégis ugyanazon házak veszteségmentessége céljából, ti. a zálogházak alkalmazottainak és a házak szükséges karbantartásához tartozó összes dolgoknak a költségeire, a zálogházak ilyesfajta nyeresége nélkül, és hát mérsékelten és a szükségletnek megfelelően, szabadon lehet azoktól, akik az ilyen kölcsön folytán előnyben részesülnek, valamit a kiadott pénzösszegen felül igényelni és kapni, minthogy jogszabályban van, hogy aki az előnyt élvezi, annak a terhet is éreznie kell, különösen ha ehhez még apostoli tekintély is adódik hozzá. Ezt a véleményt pedig elődeink, a boldog emlékezetű II. Pál, IV. Sixtus, VIII. Ince, VI. Sándor és II. Gyula római pápák kimutathatóan elfogadták.

{1444} Mi … tekintetbe akarjuk venni egyik részről az igazságosság iránti buzgóságot, hogy ne nyíljék meg az uzsorák örvénye, de a másik részről a jámborság és igazság szeretetét is, hogy segítségére kell lenni a szegényeknek: … ezért a szent Zsinat egyetértésével kinyilvánítjuk és határozatba hozzuk, hogy az előbb említett „jámborság hegyei”, amelyeket a köztársaságok alapítottak és az Apostoli Szék tekintélye … megerősített, amelyekben kiadásaik fedezésére és a veszteségesség elkerülésére elfogadnak valami mérsékelt összeget, csakis az alkalmazottak fizetésére, és – mint az előbb utaltunk rá – egyéb – a zálogházak karbantartására szolgáló kiadások fedezésére, csupán csak azok veszteség mentessége végett, a kiadott pénzen felül ugyanezen zálogházak nyerészkedése nélkül, sem a jellegükben nem mutatnak semmi rosszat, sem bűn elkövetésére nem ingerelnek, és semmilyen módon nem lehet elmarasztalni, sőt inkább érdem és dicsérendő és méltánylandó az ilyen kölcsön, és a legkevésbé sem számíthat uzsorának. … Azt akarjuk tehát, hogy mindenkit…, aki a jelen formában kiadott nyilatkozat és ünnepélyes rendelet ellen ezután prédikálni, ill. szóban vagy írásban vitatkozni merészel, mivel ezzel már ki is mondta magára az ítéletet, kiközösítés büntetése… sújtsa.

1445: XI. ülés 1516. december 19.: A „Pastor aeternus gregem” kezdetű bulla

[VII. Károly francia király kezdeményezésére a bourges-i papi gyűlés1438-ban 23 cikkelyt állított össze, amelyek a ,zsinati elv’ bélyegét hordták magukon; a király pedig aláírta ezt az ún. „Sanctio Pragmatica Bituricensis”-t (= bourges-i ünnepélyes királyi leirat), amelyet a királyi szenátus és a Párizsi Egyetem a legnagyobb mértékben a szívén viselt. A római pápák és Franciaország közt nehézségek támadtak, amelyeket végül is a jelen bulla simított el, egyben a „Sanctio”-t is érvénytelenítette.]

A pápa és a zsinat viszonya

{1445} … Mi azon a véleményen vagyunk, hogy az oly elvetemült „Sanctio”-nak és az abban foglaltaknak a visszavonásától tartózkodni vagy ettől elállni ép lelkiismerettel … nem lehet és nem is kell. És annak sem kell ránk hatást gyakorolni, hogy magát a „Sanctio”-t és az abban foglaltakat a Bázeli Zsinat eszközölte, és a Zsinat sürgetésére a bourges-i gyűlés azt elfogadta és helyeselte; minthogy mindez, ugyanazon Bázeli Zsinat boldog emlékezetű IV. Eugenius pápa eszközölte átvitele után (Ferrarába, 1437-ben) a Bázeli Gyülekezet műveként keletkezett, és ennélfogva semmi hatálya nem lehetett; másrészt mivel nemcsak a Szentírás tanúságából, a szent atyák és más római pápák kijelentései nyomán, elődeink és a szent kánonok rendelkezéseiből, hanem ugyanazon zsinatok saját megvallásából is köztudott, hogy az idő szerint uralkodó római pápának, mint aki az összes zsinatok felett érvényes tekintélyt birtokol, van meg a teljes joga és hatalma arra, hogy zsinatokat meghirdessen, áthelyezzen és feloszlasson.

1447-1449: A „Cum postquam” kezdetű rendelet Caietanus de Vionak, a pápa követének, 1518. november 9.

[Ez a bulla eleget kíván tenni a búcsúkról szóló józan egyházi tanítás utáni vágynak; a búcsúk meghirdetése Németországban szerencsétlen visszaélésekkel járt együtt, s végeredményben ez vezetett a lutheri reformációhoz.]

A búcsúk

{1447} … Nehogy ezentúl bárki arra hivatkozhasson, hogy nem ismeri a Római Egyház tanítását ezen búcsúkat és azok hatékonyságát illetően, avagy ennek a tudatlanságnak az ürügyén menthesse ki magát, avagy színlelt tanúságtétellel segíthessen magán, hanem hogy ezeket nézve az észrevehető hazugság miatt mint bűnösöket meg lehessen cáfolni, és méltán el lehessen őket ítélni, úgy véltük, hogy a jelen írásban megmutatjuk neked, hogy a Római Egyház, amelyet a többi egyházak mint anyjukat tartoznak követni, a következőket tanította:

{1448} A római pápa, Péternek, a kulcsárnak az utóda, és Jézus Krisztus földi helytartója a kulcsok hatalmával, amelyeknek a feladata megnyitni a mennyek országát, eltávolítva annak a krisztus-hívőkben lévő akadályait (ti. a bűnt és az elkövetett bűnökért járó büntetést, a bűnt illetően a bűnbánat szentségének a közvetítésével, az időleges büntetést pedig, amely az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűnökért jár, az egyházi búcsú közvetítésével), képes ésszerű okokból ugyanezen krisztushívőknek, akik a szeretet kötelékével Krisztus tagjai, akár ebben az életben vannak, akár a tisztítóhelyen, Krisztus és a szentek érdemeinek túláradásából búcsúkat engedélyezni; és mind az élőkért, mind az elhunytakért apostoli határozattal búcsút engedélyezve, Jézus Krisztus és a szentek érdemeinek kincseit szét szokta osztani, azaz vagy a búcsút teljes elengedés módján megadja, vagy azt közbenjáró ima módjára átruházza. És ezért mindnyájan, mind az élők, mind az elhunytak, akik ezeket az összes búcsúkat valóban elnyerték, annyi időleges büntetéstől szabadulnak meg – amely egyébként az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűneikért kijár nekik – amennyi az engedélyezett és elnyert búcsúval egyenértékű.

{1449} És apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak az értelmében … így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett.

Reklámok