FJ 1355->

III. Callixtus pápa, 1455-1458

1355-1357: A „Regimini universalis” kezdetű rendelkezés a magdeburgi, naumburgi és halberstadti püspöknek, 1455. május 6.

Uzsora és járadéki szerződés

{1355} … Egy, a minap hozzánk benyújtott folyamodvány azt tartalmazta, hogy bár annyi ideje már, hogy az ellenkezőjének az emlékezete sem létezik, Németország különböző vidékein, az emberek általános hasznára ugyanezen vidékek lakosai és telepesei közt olyan … szokás gyökeresedett meg és terjedt el, hogy maguk a lakosok és a telepesek, ill. közülük azok, akiknek a helyzetük és a kártalanításuk érdekében hasznosnak látszott, hozzászoktak, hogy a javaikból, házaikból, szántóföldjeikből, ingatlanaikból, földbirtokaikból és örökségeikből keletkező évenkénti jövedelmeket, ill. járadékokat márkában, forintban vagy garasban, az éppen azokon a vidékeken járatos pénznemben eladják, és egy-egy ilyen márkáért, forintért vagy garasért, azoktól, akik ezeket akár mint jövedelmet, akár mint járadékot megvásárolták, egy meghatározott és megfelelő vételárat kapnak – aszerint, amint maguk az eladók és a vevők az erről szóló szerződésekben egymás között megállapodtak; hatályosan kötelezve vannak az előbb mondott jövedelem és járadékok kifizetésére, amelyek az előbb megnevezett házakból, földekből, szántóföldekből, ingatlanokból, földbirtokokból és örökségekből (amelyek ezekben a szerződésekben pontosan le vannak írva) származnak, azoknak az eladóknak a javára – mindezt azzal a feltétellel, hogy ők azon arányos résznek megfelelően, amely szerint a mondott vevőknek ezt a tőlük kapott pénzt egészében vagy részben visszaadják, a megtérített pénzt illető jövedelmeknek és járadékoknak a megfizetésétől teljesen szabadok és mentesek legyenek; – ellenben a vevők, még ha az ilyenfajta javak, a házak, a földek, a szántóföldek, a földbirtokok, és az örökségek az idő haladtával a mindenoldalú leromlás vagy pusztasággá válás szégyenletes állapotába esnének is vissza, a pénzt magát, még ha perelnék is, nem lennének képesek visszakövetelni.

{1356} Egyesek mégis határozatlanul fontolgatják azt a nyugtalanító kételyt, vajon az ilyen szerződéseket megengedhetőnek kell-e tartani. Ezért némelyek ürügyül felhasználva, hogy azok uzsorások, keresik az alkalmat, hogy ne fizessék meg az ilyen jövedelmeket és javadalmakat, amire pedig kötelezve vannak.

{1357} Mi tehát, … hogy a kétértelműség minden kételyét eloszlassuk ezekben a dolgokban, apostoli tekintélyünkkel kijelentjük a jelenlegi írásban felsoroltak szerint, hogy az elöljáróban mondott szerződéseket megengedettnek és a joggal megegyezőnek tartjuk, és ugyanezek az eladók hatályosan kötelezve vannak a mondott szerződések szószerinti szövege szerint, kizárva minden akadékoskodó ellentmondást, a járadékokat és a jövedelmeket kifizetni.

II. Pius pápa, 1458-1464

1361-1369: A „Cum sicut accepimus” kezdetű, 1459. november 14-én kelt levélben elítélt tételek

[Zaninus de Solcia bergamoi kanonok szabad szellemű véleményeket tett közzé, amelyeket II. Pius mint „legveszedelmesebb tévedéseket” bélyegzett meg, amelyek „a szent atyák tantételei ellen vannak”. Bár az inkvizítor és a pápai auditor előtt visszavonta tévedéseit, ugyanennek a bullának a parancsára örökös elzárásra egy kolostorban helyezték el.]

 Zaninus de Solcia tévedései

{1361} (1) A világnak természettől fogva kell hogy legyen pusztulása és vége, mert a föld és a levegő nedvességét a nap melege megsemmisíti, úgy hogy az elemek meggyulladnak.{1362} (2) És az összes keresztényeknek üdvözülniük kell.

{1363} (3) Isten a jelenlegitől eltérő más világot is teremtett, és annak idején sok más férfi és asszony létezett, és következőleg Ádám nem az első ember volt.

{1364} (4) Ugyanígy, Jézus Krisztus nem a megváltásért, az emberi nem iránti szeretettől indíttatva, szenvedett és halt meg, hanem a csillagok kényszere alatt.

{1365} (5) Ugyanígy, Jézus Krisztus, Mózes és Mahomet a világot akaratuk kénye-kedve szerint vezették.

{1366} (6) Ugyanígy, ugyanazon Urunk, Jézus törvénytelen gyermek volt, és a szentostyában nem embersége szerint, hanem csakis istensége szerint van jelen.

{1367} (7) A házasságon kívüli bujaság nem bűn, hanem csak a tételes törvények tiltása folytán az; és ezért ezek a törvények kevéssé intézték jól, hogy egyedül egyházi tiltás miatt kell magunkat megzabolázni, hogy ne Epicurus véleményét kövessük mint igazat.

{1368} (8) Továbbá más tulajdonában lévő dolgot elvenni nem halálos bűn, még ha a tulajdonos akarata ellenére is történt.

{1369} (9) A krisztusi törvény végül is másik törvény következése folytán véget fog érni, ahogyan Mózes törvényének Krisztus törvénye szabta meg a határát.

1375: Az „Exsecrabilis” kezdetű bulla, 1460. január 18. (Firenzei időszámítás szerint: 1459)

[A „zsinati teória” elleni küzdelemben ennek a bullának rendkívüli jelentősége van; tudnivaló, hogy a pápa, még az egyházi rend felvétele előtt a zsinati elv, a konciliarizmus lelkes védelmezője volt. Régebbi tévedéseit később pápa korában több dokumentumban, így pl. ebben a bullában, kifejezetten visszavonta.]

Fellebbezés a pápától az egyetemes zsinathoz

{1375} A mi időnkben az a kárhozatos és az ősi időkben hallatlan visszaélés vert gyökeret, hogy a római pápától, Jézus Krisztus helytartójától, akinek az Úr azt mondta Szent Péter személyében: „Legeltesd juhaimat” [Jn 21,17], és: „Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is” [Mt 16,19], némelyek, akiket a lázadás szelleme hat át, nem a józanabb ítélet vágyától hajtva, hanem menekülve az elkövetett bűntől, egy eljövendő zsinathoz merészelnek fellebbezni. … Ezt az ártalmas mérget tehát messzire ki akarjuk vetni Krisztus Egyházából …, ezért az ilyen fellebbezéseket bűnösnek mondjuk, és mint téveseket és átkosokat elítéljük.

1385: Az „Ineffabilis summi providentia Patris” kezdetű bulla, 1464. augusztus 1.

[1462-ben fellángolt a vita a ferencesek és a domonkosok közt egy meglehetősen elméleti kérdés körül, hogy vajon Krisztus vére, annak a szenvedésben való kiontása után egészen a feltámadásig el volt-e választva az istenségtől (így a ferencesek) vagy sem (így a domonkosok). Az ügy Róma elé került; de a pápa egyik felet sem akarta ellenségévé tenni, így mindkettőnek hallgatást parancsolt.]

Krisztus vére a halál három napján

{1385} … Apostoli tekintéllyel a jelen írásunk értelmében határozatot hozunk és úgy rendelkezünk, hogy a nevezett testvérek közül senkinek sem szabad ezután a fent említett bizonytalan dologról vitatkozni, arról igét hirdetni, vagy nyilvánosan vagy magán viszonylatban szót ejteni, vagy másokat arról meggyőzni, hogy ti. nyilvánvalóan eretnek dolog vagy bűn lenne azt tartani vagy hinni, hogy ez a legszentebb vér (amint erről szó volt) ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének három napján az istenségtől bármilyen módon, el volt választva vagy el volt különítve, vagy sem, amíg részünkről és az Apostoli Szék részéről nem lesz meghatározva, mit kell tartanunk ennek a bizonytalanságnak az eldöntéséről.

IV. Sixtus pápa, 1471-1484

1391-1396: Petrus de Rivo tételei, amelyeket az „Ad Christi vicarii” kezdetű bulla ítélt el; 1474. január 3.: a visszavonás jegyzőkönyve

[Petrus de Rivo, a Leuveni Egyetem magisztere 1465-ben egy írása miatt véleménykülönbséget szított; a vele ellenkezők pártján állt Franciscus de Rovere, a jövendő IV. Sixtus pápa is. Petrus először 1473-ban kényszerült tételei visszavonására. De újabb értelmezésekkel próbálkozott, ezeket követte a jelen elítélő bulla.]

Tévedések a jövőbeli történések igazságáról

{1391} (1) Lukács evangéliuma 1. fejezetében Erzsébet, amikor szól a Boldogságos Szűz Máriához, és azt mondja: „Boldog vagy, aki hittél, mert beteljesednek benned, amit az Úr mondott neked” (Lk 1,45), úgy látszik, ezzel azt jelzi, hogy a következő kijelentéseknek, ti.: „Fiút szülsz és Jézusnak fogod elnevezni; ő nagy lesz” stb. (Lk 1,31 sk), még nincs igazságuk.

{1392} (2) Ugyanígy, Lukács evangéliuma utolsó fejezetében, amikor Krisztus a feltámadás után azt mondja: „Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak” (Lk 24,44), úgy látszik, azt jelzi, hogy az ilyen kijelentések híjával voltak az igazságnak.

{1393} (3) Ugyanígy, a Zsidóknak írt levél 10. fejezetében, ahol az apostol azt mondja: „A törvény csak árnyéka az eljövendő javaknak, és nem a valóság képe” (Zsid 10,1), úgy látszik, azt jelzi, hogy az Ószövetség kijelentéseinek, amelyek a jövőről szóltak, még nem volt meg a pontosan meghatározott igazságuk.
{1394} (4) Ugyanígy, hogy nem elégséges a jövőről szóló kijelentés igazságához, hogy a dolog meglesz, hanem megkívántatik, hogy megakadályozhatatlanul legyen meg.

{1395} (5) Ugyanígy, szükségszerű két dolog közül az egyiket mondani: vagy hogy a jövőt illető hitágazatokban nincs jelenleg érvényes igazság, vagy hogy amit jelentenek, azt az isteni hatalom nem tudta megakadályozni.

{1396} (6) [Minősítés:] botrányt okozók és letérnek a katolikus hit ösvényéről.

1398: A „Salvator noster” kezdetű bulla a Saintes-i Szent Péter Egyház javára, 1476. augusztus 3.

[Ha az eddig kiadott, búcsúra vonatkozó bullákat megvizsgáljuk, kitűnik ennek a bullának az újdonsága: nevezetesen az, hogy a teljes búcsú az elhunytak érdekében is felhasználható, mint közbenjáró ima. Minthogy pedig ezt a kedvezményt rosszul és visszaélést sugalló módon is értelmezték, IV. Sixtus még egy másik bullát is szentelt értelmezése megvilágítására, l. az 1405 sk. pontokat.]

A búcsúk az elhunytakért

{1398} És hogy a lelkek üdvösségével ebben az időben annál hathatósabban törődjünk, minél inkább rászorulnak mások közbenjáró imájára, és minél kevéssé képesek saját maguknak a hasznára lenni, apostoli tekintélyünkkel az Egyház kincstárából segítségére akarunk sietni a tisztítótűzben tartózkodó lelkeknek. Ők ettől a fénytől Krisztussal egyesülve a szeretet révén eltávoztak, és míg éltek, kiérdemelték maguknak, hogy ilyen kedvezés segítse őket.

Az atyai érzés vonzalmával – amennyire Isten segítségével tudjuk – az isteni irgalmasságban bízva teljhatalmunkkal megengedjük és egyszersmind azt a kegyet gyakoroljuk, hogy ha egyes szülők, barátok vagy egyéb jámbor indulatú krisztushívők ezekért a lelkekért, akik az isteni igazságosság szerint nekik kijáró büntetésük kiengesztelése végett a tisztítótűznek vannak alávetve, a mondott tízéves időtartam folyamán a Saintes-i Egyház felújítási munkáinak céljára egy bizonyos pénzösszeget vagy értéktárgyat adnak a mondott Egyház esperese és káptalanja vagy a mi gyűjtési biztosunk rendelkezése szerint, amikor a templomot meglátogatják, vagy a pénzt és értéktárgyat a káptalan által kijelölt megbízottak útján a mondott tízéves időtartam folyamán elküldik; akaratunk szerint a közbenjáró ima alkalmazásával a tisztítótűzben lévő lelkek számára ez teljes elengedéssel, büntetésük enyhítésére szolgál, és segítse őket, akikért a mondott díjszabás szerinti pénzt vagy értéktárgyat lerótták, ahogy előbb megszabtuk.

Reklámok