Helyi hitvallás

A palesztinai Caesarea, III. század vége:

40: Caesareai Eusebius: Levél egyházmegyéjéhez, a 325. évben

[Minthogy Eusebius azt állítja, hogy őt eszerint a forma szerint keresztelték meg, hitvallását kb. a III. század közepére lehet visszavezetni.]

Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és láthatatlannak az alkotójában.
És az egy Úrban, Jézus Krisztusban,
– aki az Isten Igéje, Isten az Istentől, világosság a világosságból, élet az életből, egyszülött fiú, az egész teremtés elsőszülöttje, minden idők előtt az Atyától született, s ő általa keletkezett minden,
– aki a mi üdvösségünkért testet öltött és az emberi közösség tagja lett, és szenvedett, és feltámadt a harmadik napon, és felment az Atyához, és ismét eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat.
Hiszünk az egy Szentlélekben is.

Jeruzsálem, a IV. század közepe:

41: Jeruzsálemi Szent Cirill: VI-XVIII. Katekézis, 348 körül

[A hitvallások szövegét a katekézisek különböző helyeiről kell összegyűjteni.]

Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, ég és föld, az összes látható és láthatatlan létezők alkotójában,
és az egy Úr Jézus Krisztusban,
– az Isten egyszülött Fiában, a minden idők előtt az Atyától született igaz Istenben, aki által a mindenség keletkezett;
– aki alászállott, testet öltött és emberré lett, keresztre feszítették és eltemették, és feltámadt a halottak közül a harmadik napon, és felment a mennybe, és az Atya jobbjára ült, és el fog jönni dicsőségben, ítélni élőket és holtakat; az ő országának nem lesz vége.
És az egy Szentlélekben, aki vigasztaló, aki beszélt a próféták által; és az egy keresztségben, amely a megtérést adja és a bűnöktől való szabadulást; és az egy szent katolikus Egyházban, és a test feltámadásában, és az örök életben.

Kisázsia (a helység bizonytalan), IV. század vége:

42-45: Szalamiszi Szent Epiphanius: Ancoratus (A szilárdan lehorgonyzott), 374.

[Ebben a műben két hitvallási minta van: az első rövidebb (kb. 118-ból), a másik hosszabb (kb. 119-ből). A rövidebb formula, amely a legközvetlenebbül közelít a Konstantinápolyi Hitvalláshoz, úgy látszik, a Ciprus szigetén lévő szalamiszi Egyház hitvallása volt; Epiphanius ugyanezt a formulát ajánlotta egy pamphyliai egyháznak, hogy a keresztelés alkalmával használják. – A hosszabb formulát, noha terjengőssége miatt kevésbé népszerűnek kell mondani, mégis bevezették a hitoktatási gyakorlatba, és nem is állt egyedül, hanem vannak hozzá nagyon hasonlóan szerkesztett hitvallások, az ún. „Hermeneia” és az ún. „Armeniacum maius”; ezek általános vélemény szerint a jelen hitvallásból vezetik le eredetüket.]

a) Rövidebb formula

[42] Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, menny és föld, az összes láthatók és láthatatlanok teremtőjében,
és az egy Úr Jézus Krisztusban, az Isten egyszülött Fiában, aki minden idők előtt az Atyától született, azaz az Atya lényegéből, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem teremtetett, egyszubsztanciájú az Atyával; általa lett minden, ami a mennyekben és a földön van; aki értünk, az emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyekből, és megtestesült a Szentlélek erejéből és a Szűz Máriától, és emberré lett; megfeszítették értünk Poncius Pilátus idején, és szenvedett és eltemették, és feltámadt a harmadik napon az írások szerint, és felment a mennyekbe, és ül az Atya jobbja felől, és ismét eljön dicsőségében ítélni élőket és holtakat; és az ő országának nem lesz vége.
És a Szentlélekben, az Úrban és éltetőben, aki az Atyától származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és együtt dicsőítünk, aki beszélt a próféták által. Az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházban. Valljuk az egy keresztséget a bűnök bocsánatára, várjuk a holtak feltámadását és az eljövendő örökkévalóság életét. Ámen.

[43] Akik azt mondják, „volt valamikor, amikor nem volt” és „mielőtt született, nem volt”, vagy hogy a nem-létezőkből lett; vagy azt mondogatják, hogy egy más szubsztanciából vagy lényegből van az Isten Fia, vagy változó, vagy változékony -; azokat a katolikus és apostoli Egyház kiközösítéssel sújtja.

b) Hosszabb formula

[44] Hiszünk az egy Istenben, a mindenható Atyában, minden látható és láthatatlan dolog teremtőjében,
és az egy Úr Jézus Krisztusban, az Isten Fiában, az Egyszülöttben, aki az Istentől, az Atyától született, azaz az Atya szubsztanciájából van. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem teremtetett, egylényegű az Atyával, aki által minden teremtetett, ami az égben és a földön van, láthatók és láthatatlanok; aki értünk emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott és testet öltött, azaz teljesen épen született a Szentlélek által, a szent és mindenkor Szűz Máriától, emberré lett, azaz teljesen fölvette az emberi természetet, a lelket, a testet, a szellemet és mindazt, ami az emberhez tartozik, kivéve a bűnt, mégpedig nem férfi magvából, és nem mintha egy emberben lakozna, hanem a testet magához átalakítva szent egységben, nem azon a módon, ahogyan ő a prófétáknak sugallta és bennük megszólalt és működött, hanem teljesen emberré lett. Mert „az Ige testté lett”, anélkül, hogy változást szenvedett volna, vagy istenségét átváltoztatta volna az emberi természetté, hanem azt teljesen szent istenségének egységébe vonta. Mert egy Úr Jézus Krisztus van, és nem kettő, ugyanaz az Isten, ugyanaz az Úr, ugyanaz a Király, ugyanaz, aki testben szenvedett és feltámadott, és testével fölment a mennybe, és a dicsőségben ül az Atya jobbján, és eljön ugyanabban a testben dicsőségben, hogy megítélje az élőket és a holtakat, és országának nem lesz vége.
És a Szentlélekben, aki szólt a törvény által és hirdette az igét a próféták által, és aki leszállt a Jordán folyónál, aki az apostolokban megszólalt, és a szent hívőkben lakozik. Abban az értelemben hiszünk benne, hogy ő a Szentlélek, az Isten Lelke, a tökéletes Lélek, a vigasztalás Lelke, nem teremtetett, aki az Atyától származik, és akit a Fiútól kapnak, Benne hiszünk. Hiszünk az egy, katolikus és apostoli Egyházban, és a bűnbánat egy keresztségében, a halottak föltámadásában, a lélek és a test igazságos ítéletében, az égi országban és az örök életben.

[45] Mindazok pedig, akik azt állítják, hogy volt idő, amikor a Fiú és a Szentlélek nem volt, vagy a semmiből lettek volna, vagy valami más szubsztanciából vagy lényegből, valamint azok, akik azt mondják, hogy az Isten Fia vagy a Szentlélek változóak vagy változékonyak, ezeket a katolikus és apostoli Egyház, a ti és a mi Anyánk kiközösítéssel sújtja, mindazokat szintén, akik nem ismerik el a halottak föltámadását, valamint minden eretnekséget, akik ezzel az igaz hittel nem egyeznek meg.
Minthogy ti, szeretteim és gyermekeitek így hisztek, és minthogy ti a parancsokat és azt, ami abból következik, meg akarjátok valósítani, ezért reméljük, hogy ti értünk imádkoztok azért, hogy mi mindig éppen ennek a hitnek a közösségében részesüljünk, és annak minden parancsának hűséges teljesítésében. Imádkozzatok értünk ti és mindazok, akik ezt a hitet ismeritek és az Úr parancsait megtartjátok Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, aki által és akinek dicsőség legyen az Atyának a Szentlélekkel együtt mindörökké, Ámen.

46-47: « Ερμηυεία είς τό σύμβολου » [pseudo–]Athanasiana

[„Hermeneia” azaz Magyarázat a hitvalláshoz; a kéziratos hagyomány Szent Atanáznak tulajdonítja, de ezt manapság többnyire tagadják. Epiphanius hosszabb hitvallási formulájával és az ún. nagyobb örmény hitvallással rokon, és köztük mintegy közbülső tagnak számít, amely inkább szír-palesztin vidékről, mint Egyiptomból veszi eredetét.]

[46] Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, az összes láthatók és láthatatlanok teremtőjében.
És az egy Úr Jézus Krisztusban, az Isten Fiában, aki az Atyától született, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem teremtetett, egyszubsztanciájú az Atyával, általa lett minden, ami a mennyben és a földön van, láthatók és láthatatlanok. Aki értünk, az emberekért, és a mi üdvösségünkért leszállott, megtestesült, emberré lett, azaz tökéletesen született a mindig szűz Máriától a Szentlélek által, test és lélek és ész és minden, ami megvan az emberekben, a bűnt kivéve, valódian és nem látszat szerint birtokolva; szenvedett, azaz keresztre feszítették, eltemették, és feltámadt a harmadik napon, és felment a mennyekbe a maga testében, tekintélye szerint ül az Atya jobbján, eljön a maga testében dicsőségben ítélni élőket és holtakat, az ő országának nem lesz vége.
És hiszünk a Szentlélekben, aki nem idegen az Atyától és a Fiútól, hanem egyszubsztanciájú az Atyával és a Fiúval, aki nem alkottatott, aki tökéletes, aki vigasztaló, aki beszélt a törvényben és a prófétákban és az apostolokban és az evangéliumokban, leszállt a Jordán fölé, igét hirdetett az apostoloknak, lakást vesz a szentekben. És hiszünk az egy, egyedüli, ugyanazon katolikus és apostoli Egyházban, a megtérésnek és a bűnök bocsánatának az egy keresztségében, a holtak feltámadásában, a lelkek és a testek örök megítéltetésében, a mennyek országában, és az örök életben.

[47] Akik azt mondják, hogy volt valamikor, amikor nem volt a Fiú, vagy volt valamikor, amikor nem volt a Szentlélek, vagy hogy a nem-létezőkből lett; vagy azt mondogatják, hogy más szubsztanciából vagy lényegből van az Isten Fia vagy a Szentlélek, és megváltozik vagy változékony; ezeket kiközösítjük, mivel őket kiközösíti a mi anyánk, a katolikus és apostoli Egyház; és kiközösítjük mindazokat, akik nem vallják egyetértően a test feltámadását -, és minden eretnekséget, vagyis azokat, akik nincsenek a szent és egyedüli katolikus Egyháznak ezen (a hitvallásban tartalmazott) hitén.

48-49: Az Örmény Egyház nagyobb hitvallása (Armeniacum maius)

[Ezt a hitvallást nem a keresztségnél, hanem a mise liturgiájában használták. Eredeti szövegét kétségtelenül a görög nyelvben kell keresnünk; ez ugyan már nem áll rendelkezésre, de az örmény szöveg visszafordítása révén kielégítően rekonstruálni lehet. – A hitvallás eredetéről nagyon megoszlanak a vélemények; vannak, akik a IV. századba viszik vissza és Szent Epiphanius „hosszabb” hitvallásánál régebbinek tartják; mások viszont csak a „Hermeneia” újabb és megromlott formájának tekintik, amely a VII. századtól kezdve uralkodóvá vált Örményországban.]

[48] Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, menny és föld, láthatók és láthatatlanok teremtőjében.
És az egy Úr Jézus Krisztusban, az Isten Fiában, aki egyszülöttként született az Atyától, azaz az Atyának a szubsztanciájából, minden idők előtt, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől született, nem teremtetett, egyszubsztanciájú az Atyával, általa lett minden, ami a mennyben és a földön van, láthatók és láthatatlanok, aki értünk, az emberekért, és a mi üdvözülésünkért leszállott a mennyekből, megtestesült, emberré lett tökéletesen, Máriától, a szent Szűztől, a Szentlélek által; Máriától vette fel a testet és a lelket és az értelmet és mindazt, ami az emberben van, valódian és nem látszat szerint; szenvedett, keresztre feszítették, eltemették, feltámadt a harmadik napon, és felment a mennyekbe a maga testében, ül az Atya jobbján, eljön a maga testében és az Atya dicsőségében ítélni élőket és holtakat; az ő országának nem lesz vége.
És hiszünk a Szentlélekben, aki nem teremtmény, aki beszélt a törvényben és a prófétákban és az evangéliumokban, aki leszállt a Jordán fölé, igét hirdetett az apostoloknak, és lakást vesz a szentekben. És hiszünk az egy, egyedüli, katolikus és apostoli Egyházban, az egy keresztségben a megtérésre, a bűnök bocsánatában és elengedésében, a holtak feltámadásában, a lelkek és a testek örök megítéltetésében, a mennyek országában és az örök életben.

[49] Akik azt mondják, „volt valamikor, amikor az Istennek a Fia nem volt”, vagy „volt valamikor, amikor a Szentlélek nem volt”, vagy hogy a nem-létezőkből lettek; vagy azt mondogatják, hogy más szubsztanciából vagy lényegből van az Isten Fia vagy a Szentlélek, és ők változók vagy változékonyak: – azokat kiközösíti a katolikus és apostoli Egyház.

Antiochia, IV. század vége:

50: Antiochiai keresztelési hitvallás (Töredékek)

[Ennek a hitvallásnak három töredéke maradt fenn a következő szerzőknél: (A) Eusebius, 431. év; (B) Johannes Cassianus (latin szöveg); (C) Aranyszájú Szent János. Vö: DH változattal! ]

(A) igaz Isten az igaz Istentől, az Atyával egylényegű, s általa lettek elrendezve az idők s lettek mindenek, aki érettünk eljött és megszületett Szűz Máriától, és Poncius Pilátus idején keresztre feszítették

(B) és eltemették, és harmadnapon feltámadt az Írások szerint, és felment a mennybe, és ismét el fog jönni ítélni élőket és holtakat.

(C) és a bűnöktől való megszabadulásban és a halottak feltámadásában, és az örök életben.

(B) Hiszek az egy és egyedüli igaz Istenben, mindenható Atyában, az összes látható és láthatatlan teremtmények teremtőjében. És a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában és az egész teremtés elsőszülöttjében, aki minden idők előtt tőle született, és nem teremtmény.

Mopsuestia Ciliciában, IV. század vége:

51: Mopsuestiai Theodorus: I-X. Katekézis, 381-392 között

[A Theodorus használta szöveg, a saját bevallása szerint a Konstantinápolyi Zsinat és annak hitvallása hatására ki lett bővítve, éspedig hozzáadódott az „egy”, a „Szentlélek” előtt, és minden, ami ezután következik. – A katekézisek, tehát a hitvallás szövege is, szír nyelven maradtak ránk. A görög szöveg rekonstrukció.]

Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, az összes láthatók és láthatatlanok teremtőjében.
És az egy Úr Jézus Krisztusban, az Isten egyszülött Fiában, az egész teremtés elsőszülöttjében, aki az ő Atyjától született minden idők előtt, s nem teremtmény; igaz Isten az igaz Istentől, Atyjáéval egyszubsztanciájú; általa illeszkedtek egymáshoz az idők, és lett minden; aki értünk, az emberekért és a mi üdvözülésünkért leszállott a mennyekből, és megtestesült és emberré lett, született Szűz Máriától, és Poncius Pilátus idején keresztre feszítették, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az írások szerint, felment a mennyekbe, ül az Isten jobbja felől, és ismét eljön ítélni élőket és holtakat.
És az egy Szentlélekben, aki az Atyától származik, éltető Lélek; valljuk együtt az egy keresztséget, az egy, szent, katolikus Egyházat, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet.

Egyiptom, IV. század közepe:

55: Nagy Szent Makáriusz Bölcs Mondásai

[Egy IX. századi bécsi kódexben és két (XIII. ill. XIV. századi) párizsi kódexben hagyományozódott ránk egyiptomi vagy Nagy Szent Makáriusz története, amely magába foglalja a hitvallás szövegét; ez a forma, amint többnyire egyetértenek evvel, helyi egyiptomi és lényegében Nicaenum előtti. A hitvallás végén a hivatalos szöveget egy szabadabb parafrázis helyettesíti.]

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
és a vele egyszubsztanciájú Igében, aki által teremtette az időket, aki az idők végezetén a bűn eltörlésére otthont teremtett a testben, megtestesült a Szent Szűztől, és akit keresztre feszítettek értünk, és meghalt és eltemették, és feltámadt a harmadik napon, és felment a mennyekbe, ül az Atya Isten jobbja felől, és ismét eljön a jövendő időben ítélni élőket és holtakat.
És a Szentlélekben, aki egyszubsztanciájú az Atyával és az Isten Igéjével. Hiszünk a lélek és a test feltámadásában is, úgy amint mondja az apostol: „enyészetre vetik el, dicsőségben támad fel, érzéki testet vetnek el, szellemi test támad fel”( vö. 1Kor 15,42-44).

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s