1. Természete

A kinyilatkoztatás természete

A 1a. A kinyilatkoztatás eseményének fogalmi kerete

Istennek úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és megismerteti akaratának titkát 4202 4206
a kinyilatkoztatás önmagának és terveinek a közlése 3004;
Isten barátjaként szólítja meg az embert 4202;
kötelező érvénnyel 2778;
a kinyilatkoztatás történelem-feletti tanítás (800) 3459.

Isten szándéka
– : hogy az emberek Krisztus által a Szentlélekben eljussanak az Atyához, és részeseivé váljanak az isteni természetnek 4202;
– : hogy az embereket felemelje a vele való közösségbe 4202;
– : hogy legbelsőbb igazságát és az embereket üdvözítő elhatározását közölje 4202 4204 4322;
– : hogy kinyilatkoztassa a az ember felmagasztalását és Istennel való természetfeletti közösségét 2854k;
– : hogy az isteni javakból részt adjon 3005 4206;
Isten a kinyilatkoztatás által megismertette a keresztényekkel üdvösségtervét, és számukra Krisztust mint Megváltót és megszentelőt zsinórmértékül rendelte 4580;
vö. E 3bb (Krisztus prófétasága és Krisztus mint tanító);
az Atya Isten kezdettől fogva meg akarta osztani Jézus Krisztusban lévő uralmát az emberekkel 4814;
Krisztus titka a Szentlélekben tárult fel az apostolok és a próféták előtt, hogy hirdessék az evangéliumot, hitet ébresszenek, és egybegyűjtsék az egyházat 4224;

Isten üdvözítő szándéka azokat is felöleli,
– : akik a Teremtőt elismerik, különösen a muszlimokat 4140;
– : akik árnyakban és képekben keresik az ismeretlen Istent 4140;
vö. F 1b (Isten általános üdvözítő szándéka).

A kinyilatkoztatás
– : az ember természetfeletti célját tekintve teljes mértékben szükséges (378) 3005;
– : erkölcsileg szükséges, hogy a vallási igazságok megismerését, amelyek pusztán értelemmel felfoghatók, megkönnyítse 3005 3876;

a kinyilatkoztatás fényében
– : az emberek megtalálják hivatásuk és szükségletük végső magyarázatát 4313;
– : felragyog az ember titka 4322 4341;
Krisztus által és Krisztusban megvilágosodik a fájdalom és halál rejtélye 4322 4341;
vö. C 4fh (Krisztus, a tökéletes ember);
C 4fb (Az ember méltósága);
C 4jl (Krisztus és az emberi hivatás);
a kinyilatkoztatás a kérdező emberekkel való párbeszédre tanítja az egyházat 4303 4312; vö. G 7a (Az egyház kapcsolata a világgal, a társadalommal és a kultúrával).

A kinyilatkoztatás tényét ünnepélyesen tanúsították 800 3004k.

A kinyilatkoztatás az apostolokkal befejeződött és beteljesedett (1501 3070) 3421 4201; vö. A 1bb (A kinyilatkoztatás történelmisége és végérvényessége);
a pápa és a püspökök nem fogadnak el semmilyen új nyilvános kinyilatkoztatást 4150k (4534);
vö. H 3 (A püspökök igehirdető szolgálata).

A 1b. A kinyilatkoztatás sajátosságai

1ba      A kinyilatkoztatás természetfelettisége.

A kinyilatkoztatás (szűk értelemben) természetfeletti (2854) 3004–3006 (3547);
pusztán természetes képességekkel nem óhajtható 2618; a kinyilatkoztatásba vetett hit eltér a természetes hittől 3032;
a hit az értelem felett áll 2776 2811 3017;
a hit megszabadítja az értelmet a tévedésektől, és sokféle ismerettel látja el 2776 3019; vö. A 4a (Értelem és hit általában).

1bb      A kinyilatkoztatás történelmisége és végérvényessége.

A kinyilatkoztatás (és a belé vetett hit) megmásíthatatlan 2802 2829 3020 3043 3541 3549 (3626 3893);
soha nem lesz meghaladott a keresztény üdvösségrend 4204;
Krisztus újra-eljövetele előtt nem várható semmiféle újabb nyilvános kinyilatkoztatás 4204;
Isten elrendelte üdvössége kinyilatkoztatásának sértetlen megőrzését és továbbadását 4207;
az Isten által sugalmazott Szentírás megváltoztathatatlanul magának Istennek az igéjét közvetíti 4228;
vö. A 3b (Szent Iratok); Isten igéje örökre megmarad 3235;
a kinyilatkoztatott tanítás megmásíthatatlansága nem zárja ki a hit tanainak fejlődését:
A 3ab (Az áthagyományozás módjai);
A 4b (A teológia tudománya);
H 3b (A tanbeli hivatalos döntések);
a hitállítások történelmi feltételekhez kötöttségéhez vö. 4539k;
a Szentlélek jelenléte nem arra szolgál, hogy új tanokat hozzanak nyilvánosságra 3070;

elutasítottak:
[a hit tanainak a korszellemhez való igazítása] 3340–3342 3458–3465;
[a fejlődés eszméje a kinyilatkoztatás tekintetében] 2905.

1bc      A kinyilatkoztatás titokjellege.

A kinyilatkoztatás isteni dolgokra vonatkozó ismereteket is közvetít, amelyeket az emberi értelem önmagában fel nem foghat 3005 3876 4206;
a természetes értelem ezeket a tanokat osztja a hittel 2851 2853 3136.

A kinyilatkoztatás eseményének cselekedetei és szavai kölcsönösen megvilágítják a bennük rejlő titkot 4202.

Szoros értelemben vett titkok azok, amelyeket csak a kinyilatkoztatás (ill. a hit által) lehet megragadni 2853k 3015 3041.

Ezek meghaladják az emberi értelmet 824 2851k 2856 3016 3041 4206; a kinyilatkoztatás után is homályosak és rejtettek maradnak 2856 3016; az angyalok értelmét is meghaladják 2856.

Ezek nem ellenkeznek
– : az értelemmel 2776 2811 3017–3019 (3287);
– : a történelemtudománnyal 3544k;
– : a természettudományokkal 3287; az erkölcsi felelősséggel végzett módszeres kutatás sem ellenkezik a hittel, mert a profán dolgokat és a hit dolgait ugyanaz az Isten vezette be 4336; ennek következtében a hittel ellenkező minden megállapítás hamis 1441 3017 (3895);
a látszólagos ellentét okai 3017 (3287);
a tudomány jogos önállóságával szembeni értetlenség sajnálatra méltó 4336.

A kinyilatkoztatás a tudomány vezércsillaga 2877.

Vö. A 4a (Értelem és hit általában);
C 4id (Emberi kutatás és tudományok).

A 1c. A kinyilatkoztatás szakaszai

Isten már az ősszülőknek megnyilatkozott 4203;
Mózes, a próféták és más szolgák által az emberiségre bízta az üdvösségre vonatkozó tanítást 800 4203;
úgy nyilatkoztatta ki magát Izraelnek, hogy az emberek részesüljenek útjaiban és az a népek között láthatóvá váljék 4221k;
maga Isten beszélt a próféták által 4221;
az ószövetségi kinyilatkoztatás a krisztusi kinyilatkoztatás előkészítője és előképe volt 4122;
vö. E 1b (Jézus Krisztus megjövendölése az Ószövetségben);
E 1c (A pogányok és az Ószövetségben hívők megmentése a megígértek reménye által);
az egyház Izrael által kapta az Ószövetség kinyilatkoztatását 4198;
vö. G 1bb (Az Ószövetségben előkészített egyház);
G 3ce (Az egyház kapcsolata a vallásokkal).
Isten végül elküldte saját Fiát 4204;
Jézus Krisztusban felragyog Isten önkinyilatkoztatása 4202;
beteljesíti a kinyilatkoztatást 4204 4207;
tettekkel és szavakkal kinyilatkoztatta Atyját és önmagát 4224;
Isten igéjét hirdeti, megosztja az emberekkel Isten legbensőbb valóját, szavai, tettei, halála, feltámadása és a Lélek elküldése által beteljesíti az Atya üdvözítő művét 4204;
Krisztus az Atyának és az Atya szeretetének kinyilatkoztatása által feltárja az embert az embernek, és megmutatja hivatását 4322;
vö. C 4fh (Krisztus a tökéletes ember);
E 2 (Krisztus élete, halála és felmagasztalása);
E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője);
E 3bb (Krisztus prófétasága és Krisztus mint tanító).

Isten csak a Krisztus által megígért Szentlélek kiáradásakor nyilatkoztatta ki ünnepélyesen az emberi üdvösség szentségét 4175;
vö. B 3b (Isten Lelke a teremtett világban és az üdvösségtörténetben).

Krisztus tanítványokat választott ki, hogy életének és tanításának tanúi legyenek 4404; vö. E 2bb (Krisztus működése az emberek között);
G 3cd (Az egyház és az evangelizáció, ill. misszió);
G 3da (Az egyház apostolisága);
Isten a szentekben megmutatja jelenlétét 4170;
vö. G 3bb (Az egyház szentsége); M 1b (A szentek közössége).

A 1d. Tévedések

Elutasított:
[A kinyilatkoztatás pusztán emberi mű, filozófiai agyszülemény] 2777 2781 2904 2907 3541;
[a kinyilatkoztatás csupán az ember istenkapcsolatának tudatosítása] 3420 3464 3541.
[A kinyilatkoztatás
– : lehetetlen 3027k
– : akadályozza az értelmet és káros] 2906 3028;
[az emberi értelem önálló és önmagában elegendő] 2903.

A szó szoros értelmében vett kinyilatkoztatás történelmi tényét a a”racionalisták” és b”modernisták” tagadják (a2904) b3475 b3477k;

Elítélt:
– : az a felfogás, mely szerint a hit nem törődik a történelmi igazságokkal 4403;
– : ha valaki a kinyilatkoztatás tanúbizonyságainak történelmi jelentőségét tagadja 4403; vö. A 3be (A Szent Iratok értelmezése).

Reklámok