FJ 1451 ->

1451-1492: Az „Exsurge Domine” kezdetű bulla, 1520. jún 15.

[Martin Luther széltében-hosszában terjesztett 95 tételével (amelyeket a búcsúkról tett közzé 1517. október 31-én – Vö.: Luther Márton tételei magyarul), nagyon sok ember tetszését megnyerte, és így a katolikus hitet a legnagyobb válságba sodorta.

Már 1517 novemberében Rómában bevádolták, és Rómába idézték. X. Leó pedig, kevéssel ezután megváltoztatva szándékát, megbízta Caietanus de Vio bíborost, hogy vegye rá Luthert a visszavonásra. Sem az ő augsburgi találkozásuk 1518 októberében, sem más viták rendezése nem hozta meg a békét, amelyek közül kiemelkedik a Lipcsében 1519 június-júliusban Johannes Eck, a katolikus vallás legkiválóbb védelmezője, ill. Luther és Karlstadt reformátorok között megtartott vita. Johannes Ecket visszahívták Rómába, és Luther ellen megindították az eljárást, amelyet a Kölni és a Leuveni Egyetem támogatott.

Minthogy Luther egyáltalán nem vonta vissza tévedéseit, sőt a bullát 1520. december 10-én nyilvánosan elégette, 1521. január 3-án kiközösítették. 

(Megjegyzés: Egyetlen esztendőn belül, 1520-ban látott napvilágot két egyházreformáló irat. Egyik: “A római pápaságról”, a bibliai egyházfelfogás alapján vitatja a pápai egyház jogát „a kulcsok csörtetéséhez”, s tesz ítéletet a földi államberendezkedéshez hasonló egyházmodell felett. A másik “A német nemzet keresztény nemességéhez” a kereszténység állapotának megjavítása ügyében pedig kiáltvány, amelyben Luther a pápaság politikai igájának lerázására, az egyházi és a világi elem szétválasztására hív fel.
Vö. Luther legendák , a tételek kiszögezése is legenda. ***)]

Martin Luther tévedései

{1451} 1. Eretnek, bár elterjedt vélemény, hogy az Újszövetség szentségei megszentelő kegyelmet adnak azoknak, akik nem akadályozzák.

{1452} 2. Tagadni a gyermekben a keresztség után megmaradó bűnt, annyit jelent, mint Pált és Krisztust egyszerre lábbal tapodni.

{1453} 3. A bűn gyújtóanyaga (fomes) még ha nincs is jelen semmiféle tény-leges bűn, késlelteti a testet elhagyó léleknek a mennybe való belépését.

{1454} 4. A tökéletlen szeretet a halni készülő számára szükségszerűen nagy félelmet hoz magával, amely pusztán önmagában eleget tesz a purgatórium büntetésének, és megakadályozza a királyságba való belépést.

{1455} 5. Hogy a bűnbánatnak három része van: a bánat, a bűnbevallás és az elégtétel, nincsen megalapozva sem a Szentírásban, sem a régi szent keresztény tanítóknál.

{1456} 6. A bánat, amely a bűnök boncolgatásából, összegyűjtéséből és kárhoztatásából jön létre, s amellyel valaki újra átgondolja éveit lelke keserűségében, mérlegelve a bűnök súlyosságát, sokaságát, ocsmányságát, az örök boldogság elvesztését és az örök kárhozat elnyerését, nos ez a bánat inkább képmutatóvá tesz, sőt inkább bűnössé!

{1457} 7. A legigazabb pedig az a közmondás, amely a bánatról eddig elénk adott összes tanítás közül a legkiválóbb: többet nem megtenni, a bűnbánat felsőfoka; de a legjobb bűnbánat az új élet.

{1458} 8. Semmiképpen se igyekezzél, hogy bevalljad a bocsánatos bűnöket, de az összes halálosat sem, mivel lehetetlen, hogy minden halálosat is-merj. Ezért az ősegyházban csak a nyilvános halálos bűnöket gyónták meg.

{1459} 9. Amíg mindent tisztán meg akarunk gyónni, nem csinálunk mást, minthogy nem akarunk semmi megbocsátandót hagyni Isten könyörületessége számára.

{1460} 10. Nincsenek a bűnök megbocsátva senkinek, hacsak nem hiszi, hogy meg vannak neki bocsátva, amikor a pap megbocsátja; sőt a bűn maradna, hacsak nem hinné, hogy meg van bocsátva; ugyanis nem elégséges a bűnbocsánat és a kegyelem adományozása, de szükséges hinni azt is, hogy meg van bocsátva.

{1461} 11. Semmiképpen ne bízzál abban, hogy a te bánatod miatt oldoztatsz fel, hanem Krisztus szava miatt: „amit feloldasz…” stb. (Mt 16,19). Ezért azt mondom, bízzál, ha egy pap feloldozását elnyerted, és hidd erősen, hogy fel vagy oldozva, és valóban fel leszel oldozva, bármi van a te bánatoddal.

{1462} 12. Ha lehetetlenség miatt nem volt bánattal teli valakinek a gyónása, vagy a pap nem komolyan, hanem tréfából oldozta fel, mégis, ha hiszi, hogy fel van oldozva, akkor a legvalóságosabban fel van oldozva.

{1463} 13. A bűnbánat szentségében és a bűn elengedésében nem tesz többet a pápa vagy a püspök, mint a legutolsó pap. Sőt ahol nincs pap, éppen úgy tesz bármelyik keresztény, még ha asszony vagy gyermek lenne is.

{1464} 14. Senki sem köteles a papnak felelni, hogy van-e bánata, és a papnak sem kell tudakozódnia.

{1465} 15. Nagy a tévedése azoknak, akik abban bízva járulnak az Eucharisztia szentségéhez, hogy meggyóntak, hogy nincsenek tudatában semmiféle halálos bűnnek, hogy előtte elvégezték könyörgéseiket és az előkészületet: ők mind saját ítéletüket eszik és isszák. De ha hisznek és bíznak benne, hogy ott a kegyelmet el fogják nyerni, egyedül ez a hit teszi őket tisztává és méltóvá.

{1466} 16. Meggondolt dolognak látszik, amit az Egyház az általános zsinaton megállapított, hogy a laikusokat két szín alatt kell áldoztatni; és a csehek, akik két szín alatt áldoznak, nem eretnekek, hanem szakadárok.

{1467} 17. Az Egyház kincsei, ahonnan a pápa búcsúkat ad, nem Krisztus és a szentek érdemei.

{1468} 18. A búcsúk kegyes csalások a hívőkkel szemben, és a jócselekedetek elmellőzései, és azon  dolgok sorába tartoznak, amelyek szabadok, és nem azoknak a sorába, amelyek hasznosak. (vö. 1Kor 6,12).

{1469} 19. A búcsúknak, azok számára, akik igazán elnyerik ezeket, nincs erejük a büntetések elengedéséhez, amelyek az elkövetett vétkekért járnak az isteni igazságosság előtt.

{1470} 20. Csalatkoznak, akik azt hiszik, hogy a búcsúk üdvösek és a lélek gyümölcseihez hasznosak.

{1471} 21. A búcsúk csak a nyilvános bűnökre szükségesek, és sajátosan csak a faragatlanoknak és tűrés-képteleneknek vannak megengedve.

{1472} 22. Az emberek hat nemének a búcsúk se nem szükségesek, se nem hasznosak ti.: a halottaknak vagy a haldoklóknak, a betegeknek, a tör-vényesen akadályozottaknak, azoknak, akik nem követtek el bűnöket, azoknak, akik elkövettek bűnöket, de nem nyilvánosakat, azoknak, akik a jobbra törekszenek.

{1473} 23. A kiközösítések csak külső büntetések, és nem fosztják meg az embert az Egyház közös lelki imádságaitól.

{1474} 24. Meg kell tanítani a keresztényeket, hogy többet ér szeretni a ki-közösítést, mint félni tőle.

{1475} 25. A római főpap, Péter utódja, nem Krisztus helytartója a világ összes egyházai felett, akit maga Krisztus rendelt szent Péter személyében.

{1476} 26. Krisztus szava Péterhez: „amit megkötsz a földön…” stb. (Mt 16), csak a magától Pétertől megkötött dolgokra terjed ki.

{1477} 27. Bizonyos, hogy az Egyház vagy a pápa hatalmában teljességgel nincsen az, hogy meghatározza a hit cikkelyeit, sőt az erkölcs vagy a jó-tettek törvényeit sem.

{1478} 28. Ha a pápa az Egyház nagy részével így vagy úgy egyetért, nem is téved; addig nem bűn vagy eretnekség ellenkezően vélekedni, különösen az üdvösséghez nem szükséges dolgokban, amíg az egyetemes zsinat által az egyiket jóvá nem hagyták, a másikat el nem utasították.

{1479} 29. Út nyílt nekünk, hogy meggyengítsük a zsinatok tekintélyét, és szabadon ellentmondjunk az ő működésüknek, és hogy elbíráljuk azok dekrétumait, és bízva megvallani bármit, ami igaznak tűnik, akár elfogadta, akár elutasította valamelyik zsinat.

{1480} 30. Hus egyes tételei, amelyeket a Konstanzi Zsinat elátkozott, a legkeresztényibbek, a leggazabbak és evangéliumiak, amelyeket még az egyetemes Egyház sem vethet el.

{1481} 31. Minden jótettben az igaz vétkezik.

{1482} 32. A legjobban cselekedett jócselekedet is bocsánatos bűn.

{1483} 33. Az eretnekeket megégetni a Lélek akarata ellen van.

{1484} 34. A törökök ellen harcolni annyi, mint harcolni az Isten ellen, aki általuk látogatja meg a mi gonoszságainkat.

{1485} 35. Senki sem bizonyos abban, hogy nem mindig vétkezik halálosan, a gőg legelrejtettebb vétke miatt.

{1486} 36. A szabad akarat a vétek után csak puszta név szerinti dolog; és miközben azt teszi, ami benne van, halálosan vétkezik.

{1487} 37. A tisztítótüzet nem lehet igazolni abból a Szentírásból, amely a kánonban van.

{1488} 38. A lelkek a tisztítótűzben nem biztosak üdvösségükről, legalábbis nem mind: és nincs igazolva sem bármiféle érvvel, sem a Szentírásból, hogy ők az érdemszerzés vagy a szeretet növekedésének állapotán kívül vannak.

{1489} 39. A tisztítótűzben lévő lelkek szüntelenül vétkeznek, ameddig csak nyugalmat keresnek és visszariadnak a büntetéstől.

{1490} 40. Az élők közbenjárására a tisztítótűzből kiszabadult lelkek kevésbé érzik magukat boldognak, mintha saját maguk tettek volna eleget.

{1491} 41. Az egyházi elöljárók és a világi fejedelmek nem cselekednének rosszul, ha az összes koldulózsákot (szerk. – a kolduló rendekre utal) eltörölnék.

{1492} [Minősítés:] Az előadott összes és egyes cikkelyeket vagy tévedéseket, amint ez itt előre bocsátva van, külön-külön vonatkoztatva mint eretneket, vagy botránkoztatót, vagy téveset, vagy mint kegyes érzületet sértőt, vagy az egyszerű elméket félrevezetőt és a katolikus tannal ellenkezőt, elítéljük, kárhoztatjuk, és teljességgel elvetjük.

III. Pál pápa, 1534-1549

1495: A „Pastorale officium” kezdetű bréve a toledói érseknek, 1537. május 29.

[A domonkos misszionáriusok küldöttsége elhozta Rómába azokat a rendkívül szomorú híreket, amelyek arról szóltak, ahogyan a spanyol telepesek a közép-amerikai bennszülöttekkel bántak. Mindez a pápát arra indította, hogy követelje számukra az általános emberi jogokat.]

Az ember joga a szabadsághoz és a tulajdonhoz

{1495} Mert hallomásból megtudtuk, hogy … Károly római császár … azoknak a megfékezésére, akik a bírvágytól feltüzelve az emberi nemmel szemben embertelenül viselkednek, nyilvános rendelettel minden alattvalójának megtiltotta, hogy valaki a nyugati vagy a déli indiánokat szolgaságba hajtani vagy őket javaiktól megfosztani merészelje. Őrájuk figyelünk tehát, hogy ezeket az indiánokat, akik bár az Egyház ölén kívül élnek, még sincsenek szabadságuktól vagy tulajdon vagyonuktól megfosztva, illetőleg nem szabad ezért megfosztani őket, minthogy emberek, és ezért a hit és az üdvösség befogadóképes alanyai, nem szabad szolgasággal kiirtani őket, hanem igehirdetéssel és példával az életre kell meghívni, és ezért gondoskodni óhajtván arról, hogy az ilyen istenteleneknek annyira elvetemült merészségét visszaszorítsuk, és nehogy amazok meg a jogtalanságok és az őket ért károk miatt megkeseredjenek, és Krisztus hitének az elfogadására alkalmatlanná váljanak, körültekintésedre … bízzuk, hogy… összességében és egyenként szigorúan tiltsd meg azoknak, akik valamelyik méltóság hordozói, önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe alatt …, hogy az előbb mondott indiánokat bármilyen módon szolgaságba hajtani vagy őket bármi módon javaiktól megfosztani merészeljék.

1497: Az „Altitudo divini consilii” kezdetű rendelkezés, 1537. június 1.

[Ez a rendelet a „Nyugati-indiai területek” érdekében született meg, ahol a misszionáriusok gyülekezete már 1524-ben tárgyalta az alábbi kérdést.]

A páli kiváltság

{1497} Elrendeljük, hogy az ő (ti az indiánok) házasságukat illetően azt kell megtartani, hogy akiknek a megtérésük előtt szokásaik szerint több feleségük volt, és nem emlékeznek, kit vettek feleségül elsőnek, megtérve a hitre, válasszanak ki közülük egyet, akit akarnak, és azzal kössenek házasságot a jelenre ható érvényű szavakkal, amint szokásban van; akik pedig visszaemlékeznek, kit vettek el először, őt tartsák meg, a többieket bocsássák el.