Refomáció alapötletét a halál utáni élet megítélése adta

Erről láthatunk egy dokumentum filmet ITT
Készítette: Diarmaid MacCulloch az egyháztörténelem professzora.

A kérdés gyökere, a hálál utáni történések, – merthogy ez a kérdés minden eddigi kultúrában igen jelentős. Pontosítsunk, az volt a fő kérdés, hogy az Egyháznak (értsd: a katolikus) van-e befolyása az ember túlvilági sorsa alakításában. A protestánsok szerint nincs, a katolikusok szerint van. A protestánsok szerint csak a hit üdvözít, a katolikusok szerint a hiten túl a földi jó-cselekedetek is beszámítanak a túlvilági jövendő sorsba.

MacCulloch professzor szerint a reformáció folyamatának nagy hibája a szekta felé való elhajlás. Ha bárki bármit kiolvashat a Bibliából az a szakadás felé sodor, gyengeséget jelent és szétrobbanthatja a közösséget.

A reformáció történelmére jellemezővé vált a szakadás szakadása pl. zwingli követőiből szakadtak ki a svájci anabaptisták (1525. januárja), akiket a Limmat folyóba fojtottak zwingliánusok újrakeresztelés végrehajtása miatt. A leszármazottaiból alakultak ki az unitáriusok, a mennoniták, az amisok és a kvékerek.

Egy másik példa – Kálvin magát tartotta az igazi katolikus egyháznak lenézve a szánalmas lutheri lépéseket vagy az anabaptistákat. Ő azzal definiálta magát, hogy mi ellen van, nemcsak a pápa ellen, hanem a félig reformált lutheránusok ellen is.

Reklámok