Refomáció alapötletét a halál utáni élet megítélése adta

Erről láthatunk egy dokumentum filmet ITT
Készítette: Diarmaid MacCulloch az egyháztörténelem professzora.

A kérdés gyökere, a hálál utáni történések, – merthogy ez a kérdés minden eddigi kultúrában igen jelentős. Pontosítsunk, az volt a fő kérdés, hogy az Egyháznak (értsd: a katolikus) van-e befolyása az ember túlvilági sorsa alakításában. A protestánsok szerint nincs, a katolikusok szerint van. A protestánsok szerint csak a hit üdvözít, a katolikusok szerint a hiten túl a földi jócselekedetek is beszámítanak a túlvilági jövendő sorsba.

MacCulloch professzor szerint a reformáció folyamatának nagy hibája a szekta felé való elhajlás. Ha bárki bármit kiolvashat a Bibiliából az a szakadás felé sodor, gyengeséget jelent és szétrobbanthatja a közösséget.

A reformáció történelmére jellemezővé vált a szakadás szakadása pl. zwingli követőiből szakadtak ki a svájci anabaptisták (1525. januárja), akiket a Limmat folyóba fojtottak az ujrakeresztelés végrehajtása miatt. A leszármazottaiból alkultak ki az unitáriusok, a mennoniták, az amisok és a kvékerek.

Egy másik példa – Kálvin magát tartotta az igazi katolikus egyháznak lenézve a szánalmas lutheri lépéseket vagy az anabaptistákat. Ő azzal definálta magát, hogy mi ellen van, nemcsak a pápa ellen, hanem a félig reformált lutheránusok ellen is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s