2016. január havi bejegyzések

Ha van „sensus fidei” minek a Tanítóhivatal?

Az ember igazság-érzékének vagy hitérzékének (sensus fidei) és a Tanítóhivatal természetfölöttire vonatkozó ítélőképességének más a forrása és más a szerepe. Ezek kiegészítik és megerősítik egymást, nem nélkülözhető egyik sem.

“Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak.” 1Kor 2,16b

“Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és megadta nekünk a belátást ahhoz, hogy megismerjük az Igazat.” 1Jn 5,20

“… amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra.” Jn 16,13 Bővebben…

Milyenek a Tanítóhivatal megnyilvánulásai?

A pápa és a püspökök, akik az Egyház hitét hitelesen és kötelező erővel tanúsítják, ill. a különféle egyházi szervek különböző jellegű tanítói megnyilatkozásainak jogi-teológia súlya más és más.

A tanítóhivatali megnyilatkozások fajai.

A.) A gyakorlásának módja, szerint rendkívüli vagy rendes

1) rendkívüli, amikor ünnepélyes formában nyilatkozik meg;
2) rendes, mikor a szokásos tanítás módszereit és formaságait használja (pl. prédikációban, valamely médiában nyilatkozik, valamely kevésbé ünnepélyes formában szól).

B.) A hittani tekintély szempontjából tévedhetetlen vagy hiteles.

1) A tévedhetetlen tanítóhivatali megnyilatkozás egy dogma kihirdetése, ismérveit itt korábban tárgyaltuk már.

2) Hiteles tanítóhivatali megnyilatkozások a pápa v. a püspökök testülete által nem tévedhetetlenül, de hivatalosan hirdetett hitbeli vagy erkölcsi tanításai, valamint az egyes püspökök és ezek csoportjai (pl. helyi zsinatok, püspöki konferenciák) ugyanilyen tanításai, feltéve hogy az illető püspök közösségben van az Egyházzal.

Forrás: lexikon.katolikus.hu

Jézus maga volt „a tanító”!

Krisztusnak és egyházának az igehirdetését már az újszövetségi Szentírás is „tanítás”-nak nevezi (Mt 7,28; 22,33; Mk 1,27; 4,2; 12,38; Jn 7,16; 18,19; ApCsel 2,42; 5,28; 13,12; Róm 6,17; 16,17; 1Kor 14,6). A hirdetés tárgya Isten nagy tettei és az üdvösségi események sorozata, amelyek gyümölcsében az emberek úgy részesülnek, hogy hittel fogadják őket. Ez csak úgy lehetséges, ha az Egyház is  tanítva adja tovább ezeket az eseményeket. Krisztus maga is megmagyarázta az általa véghezvitt tetteket és rámutatott üdvrendi hatásukra.

Ezért nemcsak elismerik tanítónak (Jn 3,2), hanem ő maga is igényli az egyedüli tanító címet (Mt 23,10). Az evangéliumok azt közlik, amit „tett és tanított” (ApCsel 1,1).

A Jézusi tanítói mivolta (hivatala) az Atyától való küldetésben gyökerezik, s ő az apostolok küldetését is ide vezeti vissza (Mt 28,18; Jn 20,21). Különben is a személyes egység (unio hyposztatica) révén ő Isten kinyilvánulása a földön (Kol 1,15), mert mint Fiú az Atyát tükrözi, azaz közvetíti.

Forrás: lexikon.katolikus.hu

Kell egyáltalán Tanítóhivatal?

Az Egyház tanítóhivatala a pápa és a püspökök testülete, ők a krisztusi kinyilatkoztatás hivatalos őrzői, magyarázói és védelmezői.

Az Egyház a maga tanítói hivatalát a Krisztustól kapott küldetésből vezeti le. Ennek a tanítói pozíciónak a léte és feladata fölismerhető az Egyházról szóló azon tanításból, hogy az Egyház az üdvösség eszkatológikus – azaz az idő végéig működő – közössége, amelyben történelmi formát kapott Isten üdvözítő terve az egész emberiség számára.

Az Egyház jelképezi és megjeleníti Isten végleges kitárulását az emberiség felé, s ezt többé az emberi gyarlóság nem tudja érvényteleníteni. Ez a kitárulás úgy jelent meg, mint „igazság”, ami a teremtésnek végső értelmet ad, tehát azt állandóan hirdetni és bizonyítani kell, hogy az emberek hittel elfogadhassák. Az Egyház tehát hívő és hitvalló közösség, amely Istennek ebből a szerető közeledéséből él. Nem lehetne a végidőkig fennálló, hitelesen üdvösségre vezető közösség, ha nem tudná magát az igazság tévedés nélküli birtokosának. Bővebben…

Értelmezhető-e egymás ellen a Szentírás és a Tanítóhivatal?

A Szentírás és a Tanítóhivatal egymást kiegészíti és egymás nélkül nem is használható és nem is működik helyesen. A Tanítóhivatal mindig a Szentírásból vett igazságokkal érvel. A Szentírás az apostoli hittartalom rögzített képe; az apostolok, pedig magától Jézustól kapták a hit igazságait. Az apostolok számára Jézus személye volt az igazoló tényező, az ő mennybemenetele után pedig ők lettek az igazság őrzői és alkalmazói.

Szentírás kánonjának a rögzítése szükségszerű volt, mert e nélkül nem lenne a későbbi szellemi küzdelemben egy etalon, amihez a felmerülő kérdéseket mérni lehetne. A világgal való kommunikációban ez Egyház nem önmagához méri a felmerülő kérdések igazságtartalmát, hanem a kinyilatkoztatáshoz, illetve az abból korábban már kimunkált igazságokhoz, a kimondott dogmákhoz.

Mindezekből következik, hogy Szentírás és a Tanítóhivatal egymás ellen nem fogható fel. A Tanítóhivatal nélkül a Szentírás a szellemi harcok martalékává válna, Szentírás nélkül pedig a Tanítóhivatal értelmét vesztené. A Szentírás hatalmas érték a Tanítóhivatal pedig a védőerő és hiteles magyarázó is egyben.

Egyház, Tanítóhivatal, Szentírás

Ha tudni szeretnénk, hogy hol a helye a Tanítóhivatalnak, azt is tudni kell, hogy miként jött létre.

A kiinduló evidenciánk az, hogy maga Jézus Krisztus minden ismeret leghitelesebb forrása, amit az ember Istenről tudhat.

Amikor személyesen a földön járt akkor ez forrás-funkció különleges módon működött, ugyanis amit mondott és tett, az volt maga a kinyilatkoztatás. Mivel nincs erről a tevékenységről sem jegyzőkönyvünk, sem videofelvételünk, olyan forrásra kell hagyatkoznunk, ami egy lépéssel távolabb van Jézustól, ez pedig a körülötte lévők hite, akik az Ő tanítványai, követői voltak. Ezt maga Jézus akarta, hogy így legyen, mert így tette. Arról sem tudunk, hogy akár egy sort írt volna, kivéve, amikor egyszer porba írt, vagy rajzolt. Sőt arra sem adott parancsot, hogy a követői írják le az Ő szavait. Ő maga személyesen a tanítványai személyiségébe „írt”, azaz gyakorolt hatást rájuk. Ez a döntő mozzanat ahhoz, hogy megértsük az apostolok hitvédő öntudatát. Bővebben…

A Tanítóhivatal minősíthet egy teológia nézetet?

Igen, az a kötelessége, hogy pontos eligazítást adjon. A Tanítóhivatal döntése olyan teológiai minősítést ad, amely alapján az adott tan elvetendő vagy elfogadható. Az is tudni kell, hogy egyes döntések nem kizárólag a kinyilatkoztatás tanításával ellenkező elvekre vonatkoztak, hanem az Egyház elleni vétségekre is. Nem minden elutasított tan szigorúan véve eretnekség.

Ma ötféle minősítés van használatban:

  • A kinyilatkoztatásból egyértelműen következik, azaz az istenhitből közvetlenül fakad. Ennek kifejezetten, vagy bennfoglaltan a kinyilatkoztatás része kell hogy legyen, a kinyilatkoztatás közvetlen tartalmából kell következnie. (de fide divina)
  • Az általános (katolikus) istenhitből következő tétel. Ez akkor áll fenn, ha a Tanítóhivatal formálisan is a hit részévé nyilvánítja azt az állítást, és az a nézet az igehirdetés nyilvánvaló tartalma is egyben (de fide divina et catholica),
  • A hit határán lévő az a tétel, amely a teológusok egyhangú véleménye alapján kinyilatkoztatott és az Egyház által képviselhető igazságnak tekintendő, nem tartozik közvetlenül a kinyilatkoztatáshoz és a Tanítóhivatal még nem terjesztette elő. (fidei proximum)
  • Egyházi hitigazság azoknak az igazságoknak a minősítése, amelyeket a kinyilatkoztatás formailag nem tartalmaz, de szoros kapcsolatban áll vele, és a Tanítóhivatal ismeri fel és terjesztheti elő. (de fide ecclesiastica)
  • Teológiai vélemény. Ez olyan teológia állítás, melyek az adott kor szellemi színvonalán felmerülő kérdésre született választ, tételt jelent. Minősítésre várakozik.

Bővebben…